Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Mayer István: A Balaton vízpótlási lehetőségei

260 Dr. Mayer István - a zárt csővezetékben az időszakos üzemelés következtében a csövek belső fa­lán bevonatlakó szervezetek tömeges elszaporodásával (mohaállat, vándor­kagyló) kell számolni. Ez zavarokat okozhat az üzemelésben is; - a nyílt szakaszon a pontszerű és a nem pontszerű szennyeződések, továbbá az időszakos állóvízi (pangó) állapotok előre nem jelezhető, feltehetően káros változásokat okozhatnak az élővilág minőségi és mennyiségi összetételében. A változások előrejelzésére további célirányos kutatásra van szükség. Az azonban nem kétséges, hogy a vízpótlás nyomvonalával érintett települések szennyvizeinek tisztítását (elvezetését) meg kell oldani, beleértve a harmadik fokozatú szennyvíztisztítást (foszfor eltávolítást). 3.2. Vízpótlás a Rábából A Rába, különös tekintettel az időszakosan magas foszfortartalmára az év nem minden időszakában alkalmas a vízpótlásra. Külön célirányos vizsgálatok elvégzé­sét igényli a vízpótlásra alkalmas optimális időszak kiválasztása (vízminőségi, hid­rológiai szempontok, a Balaton vízpótlási igényeinek egyeztetése). A zárt csővezetékkel kapcsolatos problémák ennél a megoldásnál várhatóan jóval kisebb mértékűek lesznek, mint a Dráva és a Mura esetében, részben a szabad felszínű, zárt cső sokkal rövidebb hossza miatt, részben pedig azért, mert abban nem marad pangó víz. A nyílt szakaszokon természetesen itt is meg kell oldani a környező települé­sek szennyvíztisztítási problémáit, beleértve a hazai Rába szakaszt Körmendig. A két vízfolyás, a Rába és a Zala szervetlen ion összetétele sokkal közelebb áll egymás­hoz, mint a többi vízfolyás. Ebből következik, hogy ez a vízpótlási változat a Balaton­vízzé válás szempontjából a legkedvezőbb. A Rába fajgazdag planktonikus élővilága és a kiemelkedően gazdag vízi mak­ro gerinctelen együttese, valamint a halfaunája a Zalában a hosszú (72 km), továb­bá a Kis-Balaton védőrendszeren történő áthaladása során oly mértékben átalakul, hogy a Keszthelyi-öböl és a Balaton jelenlegi élővilágának faji összetételét nem be­folyásolja. A rendelkezésre álló vízkémiai adatsorok, valamint 2002. nyári-őszi tájékozó­dó vizsgálati eredmények alapján a Rábából történő vízpótlás tűnik a legelfogadha­tóbbnak, de tekintettel kell lenni az említett évszakos változásra, melynek további részletes vizsgálata szükséges. 3.3. Vízpótlás a Murából A Mura limitáló növényi tápanyag-tartalma (foszfor) a Duna után a legna­gyobb a vizsgált vízbázisok közül. A hosszú szakaszon zárt csővezetékeken, majd nyitott mederben történő vezetés hasonló problémákat vet fel, mint a Dráva eseté­ben. A Kis-Balatonon történő átvezetés is minden bizonnyal további vízminőség romlást okozna. A Mura esetében még egy jó hatásfokú parti szűrés is csak korlá­tozott mértékben tudja csökkenteni az ortofoszfát foszfor értékét (legfeljebb a Rá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom