Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)
Simonffy Zoltán: A vízpótlás lehetősége karsztvízből
A vízpótlás lehetősége karsztvízhői 243 3. A Balaton karsztvízből történő vízpótlásának lehetőségei és feltételei Az EU Víz Keretirányelvből adódó feltételek A karsztvízből történő vízpótlás EU Víz Keretirányelv szerinti feltétele a víztestek jó mennyiségi állapotának megőrzése. A jelenleg érvényes víztest lehatárolás illeszkedik a jelentős felszín alatti vízgyűjtőkhöz (a tapolcafői, a Hévízi-tavi, a balatongyöröki, a tapolcai medencében és az Eger-víz völgyében lévő források vízgyűjtőjét összevonták), illetve a 30 °C-os hőmérséklethez tartozó termálvíz előfordulásokhoz (2. ábra). A jó állapot kritériuma ebben az esetben gyakorlatilag azt jelenti, hogy a vízkivétel mértéke sokévi átlagban nem haladja meg a hasznosítható készlet értékét, amely a csapadékból származó sokévi átlagos beszivárgás, csökkentve a kapcsolódó felszíni vizek és a felszín alatti vizektől függő szárazföldi ökoszisztémák vízigényével. Az első kritérium a gyakorlatban minimálisan megtartandó forráshozamokat, a második pedig a karsztos lápok fenntartásához szükséges nyomásszinteket (és ehhez közvetlenül kapcsolható párolgást) jelent. Az egyes vízgyűjtőkön belül rendelkezésre álló készlet hasznosítása akkor jelenti a legkisebb járulékos környezeti problémát, ha a forrásokon keresztül már kilépett vízből emelik ki a mederben hagyandó vízhozam feletti vízmennyiséget. Ha ez nem megoldható, akkor a vízkivétel lehetőleg minél közelebb legyen az eredeti forrásokhoz, mert így érhető el, hogy a vízkivétel miatt kialakuló vízszintsüllyedés a lehető legkisebb mértékben hat a többi forrásra, illetve a mederbe vezetett karsztvíz pótolja a forrás ökológiai szerepét. A Balaton-felvidék érzékeny karsztos lápjai (kis tavai) gyakorlatilag semmilyen további jelentős vízkivételt nem tesznek lehetővé, a Balatonhoz nem kapcsolódó víztestek készletei más jelentős források fenntartását, illetve egyéb ivóvízigények kielégítését szolgálják, tehát a Balaton karsztvízből történő vízpótlására vonatkozó elemzést a Nyugat-Bakonyt és a Keszthelyi-hegységet magába foglaló hideg karsztvíz-testre koncentrálhatjuk. Az összevont területek sokévi utánpótlódása mintegy 2,2 m 3/s, illetve, ha az elővigyázatosság elve szerint egy szárazabb időszak csapadéktevékenységéből indulunk ki, akkor kb. 1,8 m 3/s-ot vehetünk alapul (Simonffy 2000). Az EU Víz Keretirányelv egyik fontos alap célkitűzése a száraz időszakok kedvezőtlen ökológiai hatásainak csökkentése a vízhasználatok korlátozása oldaláról, aminek kézenfekvő módja, ha a tartós vízhasználatok esetében a szárazabb időszak jellemzőit tekintjük mértékadónak. Vízpótlási lehetőségek a karsztvíztároló regenerálódása után A karsztvízszintek stabilizálódása után az utánpótlódás hosszú időszak átlagában a Kis-Balatont, illetve a Balatont táplálja majd, az elpárolgó karsztvíz (fedőrétegen keresztül) és az ivóvíz célú vízfelhasználás kivételével. (A mederben hagyandó forráshozam megállapításának ebben az esetben azért nincs jelentősége, mert az is a Balatonba jut). Ivóvíz célra a területen átlagosan kb. 0,8 m 3/s karsztvizet termelnek ki, amelynek 75%-át használják fel a területen belül. A vízgyűjtő vízfolyásaiba