Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Simonffy Zoltán: A vízpótlás lehetősége karsztvízből

236 Simonf/y Zoltán 2. A Dunántúli-középhegység karsztvíz tárolójának állapota 2.1. A vízkivétel nélküli állapot jellemzői A Balaton vízgyűjtője és a Dunántúli-középhegység hideg karszt vízteste csak a Balaton északi felszíni vízgyűjtőjén esik egybe (1. ábra). A Zala és a déli part víz­gyűjtője alatt viszonylag nagy mélységben termál karszt található. A karszt víztest­ben kialakuló áramlási rendszerek - különösen vízkivételekkel módosított - határai nem illeszkednek a felszíni vízgyűjtőhatárokhoz, ezért a kapcsolat feltárásához na­gyobb terület elemzése szükséges. A természetes utánpótlódási és megcsapolási viszonyokat tekintve ( VITUKI 2000, 2001) a Dunántúli-középhegység triász főkarszt tárolója 8 egységre osztható (2. ábra). A felszín alatti vízgyűjtők jól azonosítható „túlfolyóit" jelentik a források. A karsztvizek másik természetes megcsapolási formája a környezetükhöz képest lé­nyegesen alacsonyabb térszínű területekre jellemző felfelé szivárgás, ahol a karszt­víztárolóban uralkodó nagyobb nyomás miatt a fedőrétegbe szivárgó víz a lokális 1. ábra. A Balaton vízgyűjtője és a Dunántúli-középhegység főkarszt tárolójának határa

Next

/
Oldalképek
Tartalom