Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Szilágyi Ferenc-Szabó Szabolcs: A szabályozási szint emelése a Balatonban: lehetőségek és korlátok

224 Dr. Szilágyi Ferenc-Szabó Szabolcs cm-es statikus vízállás növekedést vettek figyelembe. A tanulmányok főbb megállapításai: - A kereszt- és hosszirányú legnagyobb vízszint kilendülést a 10 cm-es vízmélység növekedés kevéssé változtatta. - A vízszintemelés a mértékadó hullámmagasságot az északi parton nem változtatja meg, míg a déli parton 1-4 cm-rel növelte azt. - A mértékadó dinamikus vízszintek az északi parton 8-9 cm-rel. míg a déli parton 10-13 cm-rel lehetnek magasabbak a vízszintemelés hatására. - Az 1977-96 időszakban, a téli hónapokban a tó vízállása rendszeresen meghaladta a 85 cm-t, gyakran túllépte az akkor megengedett 100 cm-es határt. 1995-96 telén álló jég mellett +110 cm-es vízállás is előfordult. - A mértékadó jeges vízállásnak a 115 cm-es vízállást javasolják. - A vízszint 10 cm-es emelése a part menti áramlásokat nem befolyásolja kimutatható mértékben, ezért annak a hordaléktranszportra sem lesz várható hatása. - A partvédő műveket kb. 8 cm-rel kellene magasítani a vízszintemelés miatt. A megengedhető vízállás növelésével a part menti elöntések kockázata nő. A kockázat a part mentén változó mértékű. A Siófok és Balatonberény közötti déli parti terület vízfolyásai közül egyedül az Endrédi-patak torkolati része kritikus. Itt az épületek közvetlenül a vízpartra épültek, az Országos Vízgazdálkodási Szabályzat (ÓVSZ) által előírt feltöltési szintnél lényegesen alacsonyabb szintre töltött telkeken, a helytelen szigetelés miatt a lábazatokon jelenleg is nedvesedés tapasztalható. A vízfolyás torkolata felett kb. 80 m hosszúságban visszahat a Balaton vízszintje, ami egyes helyeken a patakpart alacsony volta miatt hullámzás esetén kiöntést okozhat. A Siófok és Fonyód közötti szakaszon található többi vízfolyás esetében a mederszelvény mérete olyan, hogy a -I-110 cm-es vízállást plusz a visszaható hullámzást biztonsággal tározni képes. A déli parti területekre jellemző, hogy az épületek sok esetben közvetlenül a vízpartra épültek. A vízfolyások egy részénél torkolati szivattyútelep működik. Ezek mesterséges akadályt jelentenek a visszaható tóvízszint útjába. A Balatonkenese és Balatonederics közötti északi parti vízfolyások esetében a VÍZIG kezelésű Bumótpatak torkolati része volt kritikus. A vízfolyás geometriai méretei megfelelőek a magasabb vízszint tartásához, viszont a partközeli telkek feltöltési szintje szintén nem felel meg az ÓVSZ előírásainak. Itt a nyaralók előtti területek elmocsarasodása figyelhető meg, de ez a gond már 100 cm-es Balaton vízállásnál is fennáll. Ez a Bitrnót-pataktól keletre lévő vízfolyások esetében is előfordul, mivel e szakaszon a települések lakóházai hasonló szintre épültek. Maguk a vízfolyások, a megemelt tóvízszint visszahatását és a kialakuló hullámzást a megfelelő geometriai méreteik miatt kiöntés nélkül tudják tározni. A part előtt kisebb megszakításokkal húzódó nádsáv és az uralkodó szélirány kedvező volta miatt, a hullámzás kevésbé jelentkezik a vízfolyások torkolatában, mint a déli vízfolyások esetében. A megemelt vízszint a nagyobb esés miatt rövidebb szakaszon mutatkozik a vízfolyások torkolati szakaszán (.KDT VÍZIG 1996). 2.1.2. A +120 cm-es vízszint alkalmazása. A +120 cm-es vízszint megvalósításának feltételeivel és lehetőségével először az OVH (1973) tanulmánya foglalko-