Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Somlyódy László: A balatoni vízpótlás szükségessége: tenni vagy nem tenni?

A balatoni vízpótlás szükségessége: tenni vagy nem tenni? 21 II. táblázat A vízháztartási mérleg elemei és a természetes vízkészlet-változás (1921-2002) A mérleg elemei Átlag Maximum Minimum 2000-2002 A mérleg elemei mm/év Csapadék 619 905 433 506 Hozzáfolyás 893 1974 293 399 Párolgás 901 1073 723 949 Vízhasználat* 31 51 15 31 Leeresztés 597 1791 0 125 ÁS

T 611 2156 -347 -44 * 1971-2002 között. -A hozzáfolyás eloszlása feltűnően nyújtott, a maximum és minimum aránya hat körüli. Más szóval sokkal több az átlagosnál kisebb lefolyással jellemezhető év, mint az annál nagyobbal jellemezhető. - Abban a kivételes esetben, ha a csapadék és a hozzáfolyás minimális, a párolgás pedig maximális, az évi átlag vízszintcsökkenés elérheti a 350 mm/év értéket. Az ellenkező véglet esetében - maximális csapadék és hozzáfolyás, minimális párolgás - egyetlen év alatt 2 méterrel emelkedhet a vízszint. Ezek a szélsőségek világosan mutatják, hogy bár a vízmérleg átlagosan pozitív, bármikor kialakulhatnak extrém vízállások. Az utóbbi következtetést a balatoni vízállás észlelések is alátámasztják (Minden vízállás adat a siófoki vízmércére vonatkozik, melynek 0 pontja a 103,42 m В.

f.) (lásd а 2. ábrát а 95. oldalon): - A többször módosított szabályozási szintek ellenére (Varga 2003, 2005) a Balaton vízállása széles tartományban ingadozott. - A mérések szerint előfordult, hogy a tó egyik évről a másikra 20 cm vizet veszített vagy I méternél is több vizet nyert. Az elmúlt fél évszázadban meglehetős sikerrel tudták tartani a vízszint-szabályozási rendet, amely elsősorban a túlzottan magas vízállások elkerülését célozta. Pontosabban fogalmazva általában kissé túllépték a felső szabályozási szintet. 1977-1996 között például a túllépés aránya meghaladta az 50%-ot. Ennek eredményeként az esetek 60% feletti részében sikerült tartani az alsó szabályozási szintet. - Ez alól kivételt jelent a legutóbbi, 2000-2003 kötötti aszályos időszak, amikor a tó vízkészlete csökkent, azaz AS

X most először negatívvá vált. A negatív természetes vízkészlet-változás magyarázata az, hogy 1921 óta nem volt három olyan év, amikor a csapadék és a hozzáfolyás kisebb lett volna, mint 2000-2002-ben. Ez ráadásul az átlagosnál mintegy 15%-kal magasabb párolgással járt együtt. Ha AS

T értéke negatív, a vízszint csökken (//. táblázat és 3. ábra). Ha AS-j- értéke negatív, nemcsak a vízszint csökken, hanem a AS

T=0 értékhez tartozó ún. egyensúlyi felület is, amikor a csapadékot és a hozzáfolyást a párolgás éppen „felemészti" (Szesztay 1959). A tó általunk fenntartani kívánt vízállása és az egyensúlyi szint közötti különbség csökkenése azt jelenti, hogy a vízszint szabályozásához kisebb víztartalék áll rendelkezésünkre.