Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Clement Adrienne: A rábai vízpótlás hatása a vízjárásra és a Keszthelyi-medence foszforterhelésére

208 Dr. Clement Adrienne - A vízhozam és a számított koncentrációk között összefüggést állítottunk fel (ún. „skatulya módszer", melyben a vízhozam idősort tartományokra osztottuk és az egyes klaszterekhez tartozó átlag koncentrációt számítottuk); - Ezután a napi vízhozamokhoz a klaszterek alapján hozzárendeltük a koncentrációkat az összes komponensre (vagyis „kipótoltuk" a méréseket), majd az átvezetési változatokhoz előállítottuk a terhelés idősorokat. A Rába körmendi szelvényére számított koncentrációk a vízhozam függvényében a koncentráció-vízhozam kapcsolat jellemzőit mutatták: a nagy lefolyáshoz kötődő szennyezők (diffúz szennyezés) koncentrációja a vízhozammal növekszik; az oldott és elsősorban szennyvíz eredetű komponenseknél a kisvízi tartományban a hígulás csökkenő mértéke okoz emelkedést. A Körmendre számított koncentrációk éves átlagértékeit összehasonlítottuk a zalai (Zalaapáti) mérésekkel (7. ábra). Legnagyobb eltérés a két víz foszfát tartalmában van, a Rába közelítőleg fele annyi foszfátot tartalmaz, mint a Zala. Ugyanakkor az összes P tekintetében (ha a Zalára az utóbbi évekre jellemző koncentrációt tekintjük mértékadónak) a két víz között nincs jelentős különbség. A Rába-víz nitrogén tartalma viszont kb. 25%-kal magasabb a Zaláénál. Az átvezetésből származó, a vízhozam változékonyságát is tartalmazó tápanyagterhelést az átvezethető vízmennyiségek és a becsült koncentráció alapján számítva, különböző peremfeltételek esetén a III. táblázat tartalmazza. A számításokat mindhárom tervezett átvezetési kapacitásra elvégeztük. 6. ábra. Vízminőség- és vízhozammérési szelvények