Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Gaál Róbert-Pannonhalmi Miklós-Somogyi Péter-Sütheő László: Vízkészletgazdálkodási kérdések a Rába vízgyűjtőn

Vízkészlet-gazdálkodási kérdések a Rába-vízgyűjtőn 195 arányában kell végezni. Mivel az élővíz meghatározására jelenleg is folynak kutatások, ezért a vízkorlátozási terv ideiglenes jelleggel - a korábbi vízgazdálkodási gyakorlatot is felhasználva - az alábbi mederben hagyandó vízkészletet tartalmazza: Rába, Nick alatt: 3,9 m7s Kis-Rába: 1,5 m7s Ezt a Fertő-Hanság Nemzeti Park azzal a feltétellel fogadta el, hogy kritikusan alacsony vízhozam esetén helyszíni bejárás alapján kell meghatározni a vízszétosztást. 5. Mederváltozások vizsgálata A Rába folyó vízmércéin észlelt adatsorok és az űjabb vízhasználatok hatásainak értékelésénél feltétlenül figyelembe kell venni a mederviszonyok alakulását. A mederváltozás az egész Rábára jellemző. A folyó már osztrák területen is erősen kanyarog. Körmend és Sárvár között a kanyargósság még inkább fokozódik, időnként és helyenként erős elfajulásokat mutat. A különböző árvizek, szabályozások, kotrások, egyéb emberi beavatkozások hatása helyenként jelentősen befolyásolta a vízjárást. A vízigények számbavételénél láttuk, hogy az igények nemcsak vízhozamban, hanem vízszintben, esetleg vízjárásban is jelentkeznek. Emellett a folyó hatással van a környező területek talajvíz-ellátottságára és a parti szűrésű vízbázisokra is. A Víz Keretirányelv szerint a vizek jó ökológiai állapotának egyik alapvető feltétele, hogy a megfelelő biológiai és kémiai paraméterekhez szükséges hidromorfológiai állapotok legyenek az adott víztesten. A mederváltozások tehát a vízhozamként megfogalmazott vízkészletek mellett jelentősen befolyásolhatják az igények kielégíthetőségét. A mederfelvételek és a morfológiai változásokat leginkább tükröző vízrajzi adatok alapján megállapítható, hogy ezek a változások elsősorban a Nick alatti szakaszt érintik. Ezen belül a legjelentősebb vízszintsüllyedés a torkolat közelében mutatható ki, ahol korábban, a 70-es évek előtt, töltődő mederszakasz volt jellemző. Ez egyrészt a Duna vízszintsüllyedése, másrészt a Rába alsó szakaszán végzett kotrások hatása miatt következett be, s ma már olyan mértékű, hogy jelentős korlátja a jelenlegi és a távlati hasznosításnak. 6. A Balaton vízpótlásának hatása a vízszintekre Jelentősebb vízkivételek esetében nem csak a vízkészletek (vízhozamok) tekintetében kell vizsgálnunk a hatásokat, hanem a vízszintek vizsgálata is szükséges lehet. E vizsgálatok legegyszerűbb módja, hogy a vízhozam nyilvántartási szelvényekben megnézzük: a különböző vízhozam tartományokban a tervezett vízkivétel hány cm-es csökkenést eredményez. A figyelembe vett vízkivétel 7 m'/s. A jellemző szelvények: Sárvár, Árpás. Vizsgálatainkat 3 tartományra végeztük el. Sárvár 0=10-15 m-Vs dH= 14-18 cm 0=15-30 m7s dH = 14 cm <2>30 mVs dH= 12-14 cm