Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)
Gaál Róbert-Pannonhalmi Miklós-Somogyi Péter-Sütheő László: Vízkészletgazdálkodási kérdések a Rába vízgyűjtőn
190 G ad I Róbert-Pannonhalmi Miklós-Somogyi Péter-Sütheő László 2. Igénytől függő mértékadó időszakok és vízhozamok kiválasztása A vízigények jellege meghatározza azt az éven belüli időszakot is, amely a vízkészlet-gazdálkodás szempontjából mértékadó. A korábbi évtizedek vízkészlet-gazdálkodási gyakorlata az augusztusi 80%-os tartósságú vízhozamot tekintette mértékadónak. A Rábán a vízigényekhez alkalmazkodva az egész éves időszak (energetikai hasznosítás, ipari vízkivétel) és a vegetációs időszak (ökológia, horgásztavak, öntözés) vizsgálatára is szükség van. Ezt a tartóssági vizsgálatoknál figyelembe kell venni. A legkomolyabb problémák aszály idején Nick térségében adódnak - természetesen ez kihatással van a Rába alsó szakaszára is. E terület szempontjából mértékadó vízmércének Sátvár tekinthető. Sárvárnál a hasznosítható vízkészlet az OVF vízmegosztásra vonatkozó határozata alapján 8 mVs, míg a mederben hagyandó élővíz 3,9 m 3/s. Mindezt figyelembe véve a vízkészlet-gazdálkodás szempontjából kritikus vízhozam 11,9 m 3/s, kerekítve 12 m '/s. A Balaton esetleges vízpótlásának tervezésénél azonban figyelembe kell venni azt is, hogy a folyón meglévő és tervezett erőművek vízellátása milyen gyakorisággal biztosítható. A Körmend alatti szelvényben jelenleg 2 erőmű található. Ezek ún. in situ vízhasználatok, tehát a vízigényük nem jelent vízelhasználást is egyben, ennélfogva a legnagyobb vízigényű ikervári erőmű 17,6 m 3/s lekötött vízmennyiségét kell figyelembe venni. A vizsgálandó vízpótlás esetében tehát a fentebb említett kritikus vízhozam mellett meg kell vizsgálni azt is, hogy egy esetleges átvezetés a Balatonba milyen hatással van a vízerőművekre. A Balaton vízpótlásának vizsgálatához mértékadó összes vízigény 17,6 m 3/s, kerekítve 18 m 3/s, s gyakorlatilag az egész évben jelentkező vízigényről van szó. Az átlagos tartóssági vizsgálatok csak egy átfogó képet mutatnak a hasznosítható vízkészletekről, míg a tartóssági felületek a különböző tűrési idők figyelembe vételével már árnyaltabb vizsgálatokat tesznek lehetővé. Heves vízjárású folyók esetében, mint a Rába is, ezeknél részletesebb vizsgálatokat is kell végezni, ugyanis az időjárás változékonyságából fakadó akár tartósan szélsőséges időszakokat ezek a vizsgálatok természetszerűleg elfedik. A vízzel szemben megjelenő fokozódó társadalmi igények már szükségesség teszik annak vizsgálatát is, hogy az aszályos és árvizes időszakok milyen gyakran, milyen tartósan, mekkora vízhiánnyal várhatók. Ezt vízkészlet-gazdálkodási szempontból a vízhiányos időszakok elemzésével lehet jellemezni (Grázi Műszaki Egyetem-VITUK1-NYUDUVÍZIG 1996). 3. Gyakorisági - tartóssági vizsgálatok A folyók hidrológiai, morfológiai jellemzői időben változnak. A vízkészlet-gazdálkodást meghatározó vízhozam, illetve a mederváltozások miatt ettől függetlenül is változó vízállás ezért egy meghatározott jellemző értéket csak bizonyos időközönként, bizonyos tartóssággal ér el. A vízhasználatok igényei azonban nem tudnak minden esetben alkalmazkodni ezekhez a változó feltételekhez, ezért a vízigények kielégítése mindig egyfajta kockázattal jár. A vízhasználatok jellege más és más fel-