Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Istvánovics Vera: Vízpótlás és a Balaton ökológiai állapota

Vízpótlás és a Balaton ökoh')giai állapota 185 vei, emellett a topográfia és fajspecifikus terjeszkedési mechanizmusok függvénye. A Balaton és a Rába egyaránt a Duna vízgyűjtőjén fekszik, a vízhez kötötten terjedő szervezetek szempontjából azonban a két szomszédos vízgyűjtő távolsága nagyjából 650 km. A vízátvezetés ezt a távolságot 160 km-re csökkenti, azaz minimum négyszeresére növeli az invázió valószínűségét. Az áttelepedés valószínűsége ennél nagyobb mértékben is nőhet, ez azonban már a fajspecifikus terjeszkedési mechanizmusok függvénye. A Balaton valaha lefolyástalan tó volt, csak magas vízállásnál "csordult túl". Ez a tény azt sugallja, hogy a tó a természetes lefolyással rendelkező tavaknál érzékenyebb lehet az inváziókra (Padisák szóbeli közlése). Ezt történeti példa (G.-Tóth 2003a) is igazolni látszik: 1928 őszén a Dunából egy uszályt vontattak a Sión át a Balatonba. Sebestyén Olga dokumentálta, hogy a vándorkagyló és a tegzes bolharák ezzel a hajóval került a Balatonba. Ma e két faj egyedsűrűsége 10

5 m

2, szűrési kapacitásuk pedig időnként nagyobb, mint a szűrű zooplanktoné. Összefoglalva: idegen vízgyűjtőről történő vízpótlás ökológiai meglepetésekkel is szolgálhat a Balatonban vagy annak vízfolyásaiban. Idegen vízgyűjtők összekötése megkönnyíti olyan vízhez kötötten terjedő fajok invázióját, melyek egyébként nem, vagy minimális eséllyel juthattak volna egyik vízgyűjtőről a másikra. A fő probléma az, hogy az ilyen inváziónak sem a bekövetkezése, sem a hatása nem jelezhető előre, megakadályozni nem tudjuk, ha a vízgyűjtőket már összekötöttük, és a folyamatot visszafordítani sem tudjuk. Pillanatnyilag ismert konkrét veszélyt a Rába-vízgyfíjtő patakjaiban élő, rákpestist hordozó amerikai jelzőrák jelent. IRODALOM Bíró P.: Temporal variation in Lake Balaton and its fish populations. Ecology of Freshwater Fish 6. 1997. Canfield D. E.-R. W. Bachmann

: Prediction of total phosphorus concentrations, chlorophyll a, and Secchi depths in natural and artificial lakes. Can. J. Fish. Aquat. Sei. 38. 1981. Clement A.-Istvánovics V-Somlyódy L:. A Balaton vízminőségi állapotának értékelése. Kutatási zárójelentés. BMGE Víziközmű és Környezetmérnöki Tanszék, Budapest. 2003. Clement A.-Istvánovics V-Somlyódy L.: A Balaton vízminőségi állapotának értékelése. Vízügyi Közlemények, jelen kötet. 2005. Dumont H. J.: The species richness of reservoir plankton and the effect of reservoirs on plankton dispersal (with particular emphasis on rotifers and cladocerans). In: J. G. Tundisi and K. Straskraba (eds.) Theoretical Reservoir Ecology and its Applications. Backhuys Publishers, The Netherlands. 1999. Golterman, H. L:. Sediments, modifying and equilibrating factors in the chemistry of freshwater. Verh. Internat. Verein. Limnol. 22. 1984. G.-Tóth L:. Limiting effect of abioseston on food ingestion, postembryionic development time and fecundity of daphnids in Lake Balaton (Hungary). J. Plankton Res. 14. 1992. G.-Tóth L. : A Balaton Ökológiai Állapotának Értékelése a Zooplankton Alapján. Háttérjelentés „A Balaton Állapotának Értékelése" c. jelentéshez. MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, Tihany/ BMGE Víziközmű éss Környezetmérnöki Tanszék, Budapest. 2003a. G.-Tóth L.-B. Muskó I.-Szalontai K.-Kiszelyi P.-Németh P.: A nyíltvíz és a parti öv gerinctelen állatvilágának kutatása In: Mahunka S. és Baczerowski J. (szerk.): A Balaton Kutatásának 2002. Évi Eredményei. MTA, Budapest. 2003b Istvánovics V: Seasonal variation of phosphorus release from the sediments of shallow Lake Balaton (Hungary). Water Research 22. 1988. Istvánovics V.-H. M. Shafik-M. Présing-Sz. Juhos: Growth and phosphate uptake kinetics of the cyanobacterium, Cylindrospermopsis raciborskii (Cyanophyceae) in throughflow cultures. Freshwater Biology 43. 2000. Istvánovics V-A. Osztoics-M. Honti: Dynamics and ecological significance of daily internal load of phosphorus in shallow Lake Balaton. Hungary. Freshwater Biology 49. 2004.