Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Istvánovics Vera: Vízpótlás és a Balaton ökológiai állapota

Vízpótlás és a Balaton ökoh')giai állapota 177 el az üledék és a víz között, a fitoplankton mennyisége pedig a vízben maradt foszfát mennyiségétől függ. Az adszorbeált terhelés (P

ads

z, tonna): /'adsz = Q • « • [^ВЕР « Q • « • VfP^Î ahol [P

B

E] - a befolyó foszfát koncentráció, mg P ITT

3; a - az üledékre jellemző állandó. Golterman (1984) vizsgálatai szerint a=0,2-0,3 közötti, az üledék vastartalmával növekvő érték. A 14. ábrán a =0,21 esetben kaptuk a legszorosabb korrelációt. Ezt az alacsony értéket a balatoni üledék alacsony vastartalma is valószínűsíti, így számolva 100 mg P rrr

3 befolyó koncentráció fölött a foszfát adszorbeálódik, alatta deszorbeálódik. Ez hihetőnek tűnik. Keszthelyi-medence nyür (jCI. —szept.) Keszthelyi-medence nyár (júl.-szept.) I О О S Idö (év) 14. ábra. A július-szeptemberi terhelési viszonyok a Keszthelyi-medencében 15. ábra. A nyári alga biomassza az eredő terhelés fiiggvényében A nyári alga biomassza szoros kapcsolatot mutatott az eredő terheléssel, mely utóbbi a külső foszfátterhelés nem adszorbeálódó hányadának és a belső terhelésnek (P

mj

n;BELSő) az összege (15. ábra). A nyaranta megtermő algamennyiség tehát a pillanatnyi külső és belső terhelés összegétől függ. Következésképp a nyári vízpótlás kockázatos, amennyiben tápanyagterheléssel párosul. A tavaszi algacsúcs idején a tápanyagellátást döntően a külső terhelés biztosítja. Az utóbbi 4 évben folytatott heti vízkémiai méréseink szerint tavasszal a foszfát fölöslegben állt a Keszthelyi-medence algáinak rendelkezésére, a nitrogén mennyisé6 8 10 Foszfor (t/nyár)