Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Istvánovics Vera: Vízpótlás és a Balaton ökológiai állapota

VÍZPÓTLÁS ÉS A BALATON ÖKOLÓGIAI ÁLLAPOTA DR. ISTVÁNOVICS VERA Az 1980-as évek közepétől fokozatosan megvalósult beavatkozásoknak és véletlen egybeeséseknek (műtrágya használat csökkenése, tartósan aszályos időszakok) köszönhetően a Balaton tápanyagterhelése felére csökkent (

Clement et al. 2003, 2005). Ilyen mértékű terheléscsökkenés általában nem vezet sekély tavak vízminőségénekjavulásához (Sas 1989), a Balaton korábban hipertróf nyugati medencéiben azonban harmadára csökkent a fitoplankton biomasszája. Ez a tó erősen meszes üledékének kedvező viselkedésével, a viszonylag kicsi belső foszforterheléssel magyarázható (Istvánovics-Somlyódy 2001. Ist\ánovics-Somlyódy-Clemcnt 2002). A gyors javulás azonban egyben azt jelenti, hogy a Balaton algásodottsága szokatlanul érzékeny a tápanyagterhelés és/vagy a vízháztartás viszonylag csekély mértékű változására. A vízpótlás mindkét tényezőt befolyásolná és így az alábbi kérdéseket veti fel: i. Szétválasztható-e a tápanyagterhelés csökkenésének és a vízháztartás változásainak hatása az algák biomasszájára? Ha igen, melyiknek mekkora a súlya? ii. Az év bármely szakában azonos-e a tápanyagterhelés és/vagy vízháztartás változásának hatása? iii. Milyen ökológiai következményei lehetnek a tartósan alacsony vízállásnak a nyíltvízben? iv. Milyen ökológiai következményei lehetnek a parti övben? v. A vízminőségen túl milyen ökológiai kockázatokat rejt a Balaton vízpótlása idegen vízgyűjtőről? A Balaton algatermő képességét a foszfor korlátozza, elsősorban tehát ezt a tápanyagot vizsgáljuk. A rendelkezésre álló adatok csak a Keszthelyi-medence részletes vizsgálatát teszik lehetővé. A tápanyagterhelés a Zala esetében a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Fenékpusztánál (Z27) mért napi hozamait jelenti, az egyéb forrásokra vonatkozóan Clement és munkatársai (2003, 2005) becslését vettük alapul. A fíalaton vízminőségi adatai az Országos Vízminőségi Adatbázis adatainak kritikus feldolgozásából származnak. 20002003-ban a Keszthelyi-medencében saját heti gyakoriságú vízkémiai adatainkat is felhasználtuk (

EVK1 -CT-1999-00037 EU-5 projekt). Ahol lehetett és szükséges volt, empirikus tápanyagterhelési modelleket használtunk. Másutt a releváns ökológiai ismereteket igyekeztünk célirányosan értékelni a limnológiai-ökológiai tudásanyag alapján. A kézirat érkezett: 2004. IV. 30. Dr. Isnánovics Vera biológus, az MTA doktora, tudományos tanácsadó, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszékén működő MTA Vízgazdálkodási Kutatócsoport (Budapest).