Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)
Szilágyi Ferenc: A vízpótlás hatása a Balaton és a Zala vizének ionösszetételére
A vízpótlás hatása a Balaton és a Zala vizének ionösszetételére 165 att éves átlagban 20 000 tonna (Ca,Mg)C0 3 válik ki a tóban. Összesen az elmúlt öt év átlagában évi 63 000 tonna (Ca,Mg)C0 3 csapadék kiválását becsültük a Balatonban. Ez az a folyamat, amely a Balaton-víz oldott reaktív foszfor koncentrációját folyamatosan csökkenti, ezáltal a tó eutrofizálódása ellen hat. Az esetleges vízpótlás ezt az állapotot alapvetően módosítaná. Aszályos évben a 7 m 3/s-os vízpótlással a (Ca,Mg)C0 3 csapadék kiválásnak kb. 40%-át akadályoznánk meg ugyanilyen év vízpótlás nélküli állapotához képest. Átlagos vízjárású évhez képest is jelentős volna ilyen esetben a csapadék tömegének csökkenése (kb. 11 000 t). - Mindegyik vízpótlásra kiszemelt folyó vizének szetvetlenszén-rendszere hígabb a telítettségi értéknél, vagyis ezek a vizek (Ca,Mg)C0 3 csapadékot képesek oldani. Legnagyobb (Ca,Mg)C0 3 csapadékoldási képességű a körmendi Rábavíz, ezután a sorrendben a Mura, a Rába rumi szelvénye, és a Dráva következik. Lényeges különbség azonban nincs a különböző eredetű vizek között. Bármelyik víz bevezetése évente 18-25 ezer tonna karbonát csapadék kiválását akadályozná meg a Balatonban (ez a jelenlegi érték 30-50%-a). Gyakorlatilag a Balatonba folyó vizek alkalinitás többletéből származó karbonát csapadék kiválás teljesen megszűnne. - A vízpótlásnak a Zala, a Kis-Balaton és Balaton rendszerben az alábbi következményei adódnak: • a Rába, a Dráva és a Mura szervetlenszén-rendszere alultelített CaC0 3-ra, benne karbonát csapadék kiválásra akkor sem lehet számítani, ha a feleslegben ott levő C0 2 eltávozik belőle; • az idegen víz hígítani fogja a Zala, vagy a Balaton vizét, ezáltal csökkenteni fogja a karbonát kiválás mértékét a Kis-Balaton Hídvégi-tavában, majd a Balatonban is; • a hígító hatás a vízfolyásokban gyakorlatilag rövid idő alatt (néhány hét, hónap) jelentkezni fog, mert a tartózkodási idő rövid (néhány nap), és a mederüledék puffer hatása nem jelentős; • a Hídvégi-tóban a híg pótvíz az ott működő karbonátcsapadék kiválási folyamatot tönkretenné. - A rábai, és az egyik drávai vízpótlási változat esetében a víz a KBVR-en keresztül jutna a Balatonba. A KBVR-ben a víz tartózkodási ideje átlagosan kb. 60 nap, a tározók üledéke nagy mennyiségű karbonát csapadékot tartalmaz. Az oldódó karbonát csapadék pótolhatja a bevezetett víz szervetlenszénszükségletét a hosszú tartózkodási idő alatt. Ez a puffer hatás csökkentheti a híg vízzel való pótlás Balatonra gyakorolt hatását mintegy 10-15 évig. A puffer kapacitás kimerülése után már a Balaton-vízzé válás folyamata károsodna a híg víz bevezetése miatt. Ez erősen kihatna a foszforforgalmon keresztül a tó trofitására is. A Balatonba történő direkt pótvíz bevezetés esetében ez a káros hatás természetesen azonnal jelentkezne. - Az elvégzett vizsgálatok a 7 m-Vs-os maximális vízpótlásra vonatkoznak. Az eredmények ily módon a legkedvezőtlenebb állapotot tükrözik. Ez alapján a vízpótlás nem javasolható. Lényegesen kisebb mértékű, időszakos vízpótlás azonban elképzelhető valamely átfogó terv részeként.
