Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)
Koncsos László-Honti Márk-Somlyódy László: A Balaton vízháztartásának statisztikai vizsgálata
A Balaton vízháztartásának statisztikai vizsgálata 141 lölhető ki. Jelenleg ez a szint 110 cm, azonban az alacsony vízszintek elkeríilésének egyik eszközeként ez felemelhető 120 cm-re. Ezek a stratégiák havi lépésekben készülnek, így a havinál gyorsabb változások (pl. lökésszerű vízbefolyás) kezelésére nem alkalmasak, mivel a leeresztési kapacitás időben egyenlő elosztásával számolnak. Az közvetlen alkalmazhatósághoz meg kell vizsgálni, hogy a tóban az árvízküszöb alatt rendelkezésre álló tározó térfogat elegendő-e a várható árhullámok havi kiegyenlítéséhez. 5.2. Vízpótlás A szabályozás hagyományos eszközei (leeresztés, magasabb vízszint tartása) mellett vizsgáltuk a vízpótlás hatásait is. A vízpótlásra a következő alternatívák állnak rendelkezésre (Somlyódy 2005): - Pótlás a Balaton-felvidéki karsztvízből, az elérhető hozam 3 m 3/s, a vízbázis 1 év használat után 4 évig regenerálódik. - A Rába vizének átvezetése, az elérhető hozam 3 m 3/s, vízminőségi szempontok miatt júniustól szeptemberig az átvezetést szüneteltetni kell. A pótlás akkor lép működésbe, ha a vízszint egy kritikus érték alatt van, amely mindegyik esetben 50 cm. A vízpótlás a leeresztésnél sokkal kevésbé hatékony eszköz, mivel a néhányszor 10 cm-es leeresztési kapacitással szemben 3 m-Vs-os vízpótlás-hozam csak havi 1,3 cm vízszintemelkedést eredményez a tóban. 5.3. A változatok értékelése A vízpótlási küszöb (50 cm) és a maximális szint (110 vagy 120 cm) közötti különbség lehetővé teszi, hogy a két beavatkozást külön kezelhessük, mivel egyik mértékadó AS T sem haladja meg ezt a távolságot, így a vízpótlás nem interferálhat egy hónapon belül a leeresztéssel. 6.3.1. Leeresztési stratégia. Minden változatban a 99,9%-os biztonságú mértékadó ASj értékeket használtuk fel, amely már lényegesen kisebb vízszinteket eredményez (15. ábra), mint a kevésbé biztonságos változatok. Ennek az az oka, hogy a 99%-os biztonságig bezárólag a szabályozás lényegében nem különbözik a felső küszöb tartásától. A maximális vízszint esetében a jelenlegi 110 cm-t és a 120 cm-t is vizsgáltuk. A Sió vízelvezető kapacitására 50 (a jelenlegi helyzet becslése), 80 illetve 100 m 3/sot vettünk fel (11. táblázat). Az egyes változatokkal számított minimum vízszint valószínűségek (16. ábra) megerősítik azt az amúgy is nyilvánvaló tényt, hogy a magasabb maximális szint és a nagyobb leeresztési kapacitás magasabb vízszintek elérését teszi lehetővé. A változatok közül a 120 cm-es legfelső szintű és a Sió 100 m 3/sos kapacitását feltételező változat az optimális. Az optimális stratégia 110 cm-es maximális szintű változata és a jelenlegi rendszer felső szintje között nagy a hasonlóság, azonban a leeresztéseket az MTF változat a korábbinál jóval magasabb vízállások esetére korlátozza (17. ábra).
