Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)
Koncsos László-Honti Márk-Somlyódy László: A Balaton vízháztartásának statisztikai vizsgálata
A Balaton vízháztartásának statisztikai vizsgálata 139 2000 JÉ 1500 -£1000-500cn cn о о CM Idö (év) 13. ábra. Az 1921-2002 időszak éveire számított egyensúlyi tófelületek az alá csak az elmúlt 3 évben csökkent. (Ez a leeresztés nélküli apadás alapján nyilvánvaló volt.) Az adatokban azonban trendszerű - éghajlatváltozásra utaló - változás nem fedezhető fel. Az (d) és (e) szimulációban lefolyástalan Balaton-medret tételeztünk fel. így ellenőrizhető, hogy a generátorok a Bendefy-ié\t rekonstruált történelmi vízszinttel (Bendefy-VNagy 1969) milyen kapcsolatban állnak. A havi léptékű felület szimulációhoz a térfogat-felület-vízállás összefüggéseket Bendefy és V. Nagy munkája alapján számítottuk. A vízszint a jelen körülmények generátorával a 108,6 m A. f. szint körül ingadozik (107,1 és 110,5 m A.f. között), ami 1010 km 2-es stabil felületnek felel meg. A klímaváltozás hatására az átlag 107,5 m A.f.-re csökken (106,0 és 109,1 m A.f. között ingadozva), amely 900 km 2 vízfelületet jelent. Ezek az értékek is nagyobbak a jelenlegi felületnél, azonban szintén közelebb állnak hozzá, mint a korábbi becslések. A számítás igazolta, hogy a Bendefy-ié\& rekonstruált vízszint elképzelhető a jelenlegi éghajlati körülmények között, mivel mind a vízszint-ingadozás nagysága, mind az abszolút vízállás-értékek összhangban vannak a rekonstruált vízszinttel. A számítások közös tanulsága, hogy az éghajlat nem túl jelentős megváltozása is közel egyensúlyi állapotba hozhatja a Balatont, amely a leeresztett vízmennyiség drasztikus csökkenését és alacsony vízállású időszakokat idézhet elő. Mindegyik módszer (és ezzel a közös adatforrás: a 81 éves vízmérlegadatsor) a korábbi becsléseknél kisebb tartalékokat jelez. 5. Vízszintszabályozási stratégiák 5.1. Megvalósítható TF stratégiák A TF stratégiák nem feltétlenül megvalósíthatóak, mivel itt a szabályozási szint felett minden érkező vízmennyiség leeresztésre kerül, ami esetenként meghaladhatja a Sió elvezető kapacitását. A gyakorlatban ez árvizet okozna a tóban és a levezető vízfolyás mentén egyaránt.
