Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)
Koncsos László-Honti Márk-Somlyódy László: A Balaton vízháztartásának statisztikai vizsgálata
A Balaton vízháztartásának statisztikai vizsgálata 137 értéket. (Azaz azx, esemény hányszor valószínűbb p x, mint p 0 mellett.) Az /, értéke alapján: Ha /, <B, akkor elfogadjuk a H 0 hipotézist. На В <1 X<A, akkor folytatjuk a megfigyelést. Ha 1\>A, akkor elvetjük a hipotézist. A megfigyelés folytatásával egy esemény helyett «-elemű esemény-sorozatot kapunk, melynél a próba értékét a következő likelihood-hányadossal számíthatjuk: , IX,/(wi> "ni /<**> (14 ) 3.2.2. Alkalmazás az alacsony természetes készletváltozásit időszakokra. Hányszor kell folyamatosan egy bizonyos alacsony természetes vízkészletváltozást regisztrálni, hogy biztosak lehessünk a klímaváltozás bekövetkezésében? Az utolsó 3 év AS T értékeit vizsgálva a szekvenciális próba eredménye A és В közé esik, ami azt jelenti, hogy a biztos döntéshez még folytatni kell a megfigyeléseket. Ezek a AS T értékek az évi 0 és -10 cm közötti tartományba esnek. Ha feltételezzük, hogy sorozatban ilyen észleléseket teszünk, akkor kiszámítható, hogy hány évnyi megfigyelés alapján tudunk határozott végleges döntést hozni. A jelenlegi és a klímás generátorral kapott valószínűségek alapján az ilyen észlelések sorozatos regisztrálása esetén a 4. év - az adott esetben ez 2003 - után már valószínűbbnek tűnik a klímaváltozás, mint a jelenlegi éghajlat. A végleges döntésünket megkérdőjelezi az, hogy a megfigyelések konfidencia sávjának vizsgálatánál az ilyen tartományba eső AS T értékeknél a klímaváltozás a bizonytalanság miatt nem felismerhetőnek minősült. Végeredményként csak annyit állapíthatunk meg, hogy a klímaváltozás bekövetkezését ezekkel a módszerekkel még nem lehet bebizonyítani, illetve lehetséges, hogy csak a jelenlegi éghajlat extrémumairól szerzünk éppen új ismereteket. 4. Az egyensúlyi tófelület változása Egyensúlyi tófelületnek nevezzük azt a vízfelületet, amely mellett a tó természetes készletváltozása 0, tehát a csapadékból és a hozzáfolyásból származó vízmennyiség maradék nélkül elpárolog: P+R H J-E=0 (15) A vízszint növekedésével a vízfelület megnő, a tóra hulló csapadék és a párolgás mennyisége növekszik, a hozzáfolyás csökken. Az egyensúly elérésekor a tó lefolyástalanná válik. Ez a felület minden tóra kiszámítható és megmutatja a tartósan fenntartható legnagyobb potenciális vízfelületet. Ha a tó egyensúlyi felülete a valós vízfelületnél nagyobb, akkor jelentős a levezethető vízmennyiség, tehát a vízutánpótlódás csökkenése esetén a leeresztés visszafogásával az addigi felület tartható. Ha a tó az egyensúlyinál csak alig kisebb felületű (kevés a vízelvezetés), akkor a vízutánpótlódás csökkenése a felület csökkenésével jár.
