Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)
Somlyódy László: A balatoni vízpótlás szükségessége: tenni vagy nem tenni?
A BALATONI VÍZPÓTLÁS SZÜKSÉGESSÉGE: TENNI VAGY NEM TENNI? DR. SOMLYÓDY LÁSZLÓ A Balaton - földtörténeti értelemben - fiatal, alig 12 000 éves morfológiai képződmény, története a természeti-éghajlati változásokat és - az utóbbi évszázadokban - az emberi beavatkozásokat tükrözi. Jól szemléltetik ezt az utóbbi 3000 év vízállás-változásainak rekonstruált adatai, amelyek szerint a feltehetően lefolyástalan tó vízszintje évezreden keresztül nagyjából 1 méterrel volt magasabb a mainál (Bendefy-V. Nagy 1969). Egyes vélemények szerint a tó vízszintjét először a rómaiak szabályozták azzal, hogy Galerius császár idejében, 290 körül zsilipet építettek a Sión. Más vélemények szerint a római kori vízszintszabályozás, a zsilip létezése nem igazolható (Virág 1997, 1998, 2005, Fejér 2001, Szlávik 2005). A feltételezések szerint az I. évezred második felében a vízszint fokozatosan emelkedett, kialakult a tóval egybeolvadó, óriási kiterjedésű ingoványos peremterület (berkek). Valószínűleg ezt az állapotot őrzi a „Balaton" szó etimológiája 1. A tó vízszint-szabályozásának, a környező mocsaras területek lecsapolásának igénye a törökök kiűzését követően sürgetően merült föl; a folyamatot a népesség és a gabonaszükséglet növekedése mozgatta. Csaknem másfél évszázad felmérő, térképező, tervező munkáinak előzményeire építve született meg a Sión keresztül történő vízlevezetés terve. Az 1858-59-ben épített, Budapestet Fiúméval összekötő Déli Vasút 58 km hosszon a Balaton partján vezetett. A vasút védelmét is szem előtt tartva 1863-ban fazsilipet építettek a Sióra, amely 30 éven át működött és 1892-től váltotta fel egy betonzsilip. A Balaton vízszintjét szabályozó, ma is működő műtárgy 1947-ben készült el (Szlávik 2005, Virág 2005). A Balaton vízfelszínének alakulásában az elmúlt 140 évben többször fordult elő rendkívül alacsony, vagy éppen magas vízállású időszak. Az első siófoki zsilip üzembe helyezése előtt, 1863. szeptember elején száraz, aszályos időszak kezdődött és 1871. január elejéig, hét éven át folyamatosan tartott, amelyet azóta sem észlelt, rendkívül alacsony vízállások jellemeztek. A berkek kiszáradtak, a tőzeg kiégése komoly veszélytjelentett. Az éppen hogy csak elkészült zsilipet tartósan lezárták. Ebben az időszakban, 1866. november 30-án mérték a Balaton eddig legalacsonyabbként számon tartott -42 cm-es vízállását. Röviddel ezt követően, 1877 januárjától egy csapadékosabb, nedvesebb időszak és tartott több mint öt évig, 1882. március közepéig. Ez idő alatt azóta sem ismétlődött rendkívül magas vízállások uralták a Balatont; ebben az időszakban mérték a Balaton eddig legmagasabbként számon tartott +193 cm-es vízállását, 1879. május végén-június elején. A zsilipkezelési szabályzatot nem tudták betartani. Ekkor derült ki, hogy a Sió nem alkalmas a legnagyobb vizek levezetésére. A kézirat érkezett: 2004. IV. 30. Dr. Somlyódy László oki. gépészmérnök, akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanár, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék (Budapest). 1 A „blat", „balata" szláv szó, jelentése ..mocsár". A IX. sz. első felében nagyobb szláv csoportok költöztek a Kárpát-medencébe; Pribina szláv fejedelem frank hercegségének székhelye Mosaburg (Zalavár) volt.
