Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Szlávik Lajos: A Vízügyi Közlemények 125 éve

6 Dr. Szlávik Lajos mind jelentősebb alkotások beszámolói. Az új hivatal tehát már nem évi jelentést adott ki, hanem Vízügyi Közlemények címen a mindenkori szükségnek megfelelő időben megjelenő füzetsorozatot. Az I. füzetben még megtaláljuk a kultúrmérnöki jelentést, de a későbbiek ezek már a kormányjelentésekben jelentek meg, és a Vízügyi Közlemények ettől az időtől kezdve már teljes terjedelmükkel a vízimérnöki tudományt és gyakorlatot szolgálták. Szerkesztőjük Bogdánfy Ödön, a hidrológia magyar úttörője volt. Az 1910ig terjedő 21 év alatt - kötetlen rendben - 30, egyenként 100-500 oldal terjedelmű füzet jelent meg. 1911-től azután kéthavonként megjelenő folyóirattá alakult a Vízügyi Közlemények, amely 8 éven át 100-300 oldal terjedelmű füzetekkel jelent meg. Az első számban írott előszavában - többek közt - ezeket írja Kvassay Jenő: „A végrehajtott, vagy végrehajtás előtt álló munkálataink ismertetése eszméket kelt, haladásra ösztönöz az egész vonalon. Rajtunk áll immár, hogy működésünk tágas mezejéről összegyűjtsük elméleti tudásunk és gyakorlati tapasztalataink megőrzésre, megörökítésre érdemes mozzanatait... Szakismereteinket kiegészíteni, bővíteni, és ezzel a nemzeti haladáshoz a magunk részéről is a szükséges mértékben hozzájárulni: ez legyen a Vízügyi Közlemények újabb ciklusának legfőbb törekvése." Ennek a célkitűzésnek jegyében vezette a folyóiratot Bogdánfy Ödön, majd Schmid Ödön 1918-ig. Az évek során olyan nélkülözhetetlen fegyvertársa lett a Vízügyi Közlemények a magyar vízépítő mérnököknek, hogy 1919 és 1922, ill. 1924 és 1927 közti kényszerű szünetelése után ismételten új életre keltette a vízügyi szolgálat egy-egy lelkes vezetője. Átmenetileg lecsökkent ugyan az évente kiadott füzetek száma és terjedelme, de a Vízügyi Közlemények fokozatosan újból megizmosodott. Különösen sokat tett érte Sajó Elemér, aki messzetekintő vízügyi politikájának sarkalatos pontjaként tekintette a szaktudományok elmélyítését és ennek szolgálatában a nemzetközi tapasztalatcsere kiépítését. Ezért 1932 óta több világnyelven készített összefoglalással egészítette ki a Közleményekét, és megindította külföldi cseréjüket. A Vízügyi Közlemények ebben az időtájban a magyar műszaki tudományok legfőbb külföldi képviselője lett. Az 1943. évi 1-2 számmal harmadszor is megszűnt a Vízügyi Közlemények. 1946ban azonban nemcsak a lap újbóli megindítására került sor, hanem az elmaradt 194345. közötti évfolyamok újbóli összeállítását és utólagos kiadását is biztosították. Az évfolyamok számozása is 1911-től, a rendszeres megjelenés kezdetétől indult, így - figyelembe véve a megjelenés időszakos szüneteléseit is - a 125 éves folyóirat most megjelenő számai a 86. évfolyam füzetei. A Vízügyi Közleményeket 1879 óta 1948-ig a földművelésügyi minisztérium, azóta pedig azok a főhatóságok adták ki, melyekhez a vízgazdálkodás feladatai tartoztak. 1954 óta pedig a vízügyi ágazatokat irányító főhatóságok (OVF, OVH, majd 1991-től ismét OVF, OKTVF, napjainkban pedig a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) megbízásából a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) és jogutódai gondoskodnak a közzétételéről, mindenkor ügyelve arra, hogy a gyakorlati vízimérnöki munka tudományos alapokon álló segítője legyen. A folyóirat megjelenésének e jubileumán megemlékezünk a Vízügyi Közlemények megtervezésének, összeállításának és szerkesztésének munkáját egy és negyedszázad