Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)
3-4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
642 Divéky Dóra A higany esetében az éves mértékadó értékek mindhárom mintavételi helynél a jó vízminőség szélsőértékei között ingadoznak, kivéve két évet, amikor kisebb-nagyobb szennyezés érte a folyót. A görbék lefutása alapján látható, hogy a koncentrációértékek lényegében változatlanok a közös szakaszon, bár az is megjelenik, hogy még itt is történik higanyszennyezés. A kadmium szempontjából az Ipoly vize II— III. osztályú. A görbék egymáshoz viszonyított helyzete alapján a közös szakaszon is kerül még kadmium a folyóba, de a mennyisége csökken és így az elmúlt pár évben már kiváló volt a víz minősége. Ezek a nehézfémek a vízi szervezetek anyagcsere-folyamatait, a légzést, a fotoszintézist károsíthatják, a szövetekben felhalmozódva pedig krónikus megbetegedéseket okozhatnak. Az öntözővízben levő nagy koncentrációjú nehézfémek az öntözött terület növényállományában is megjelenhetnek, és további veszélyforrást jelenthetnek. Ezért is szükséges a felhasználási engedélyhez elvégezni az öntözővíz igényeinek megfelelő minősítést is. Az arzén és a króm koncentrációja nem haladja meg az általános vízminősítés I. osztályának határértékét. Az anionaktív detergensek mennyisége alapján az Ipoly vízminősége alapvetően jó ill. tűrhető, de 2000 első felében egy erősebb szennyezés következtében IV. osztályú volt. Az Ipoly folyót minősítő ötödik tulajdonság-csoport figyelembe vett paraméterei közül a fajlagos vezetőképesség értékei mintavételi helyenként aránylag állandóak, ami a vízi életközösségek számára kedvező. A nátrium-százalék az öntözés szempontjából fontos, az Ipoly vize ebből a szempontból megfelelő. Az eredmények alapján főként az ammónium, a nitrit, az ortofoszfát, valamint a kadmium mennyisége okoz problémát. A szennyezőforrások felderítése után ezek mennyiségét lenne szükséges csökkenteni, de ez nem egyszerű, mert a szennyezések sokszor még a közös szakasz előtt jelentkeznek. A többi paraméter esetében, melyeknél Ipolytarnóc után is kimutatható jelentősebb koncentrációváltozás, az okok kiderítéséhez hasznos lehet néhány mintavételi hely közbeillesztése. Az Ipolytarnóc és Ipolyság közötti, közel 100 km-en folyik be az Ipolyba több, jelentősebb mellékfolyó mindkét oldalról, azonban a korábbi törzshálózati helyeken ma nem folyik mintavételezés. Egy hosszabb, mélyrehatóbb elemzés esetén a vízminták adatai mellett figyelembe kell venni az üledékben kimutatható komponensek értékeit is, mert több komponens (pl. nehézfémek) hajlamos az üledékben felhalmozódni és így állandó lehetséges veszélyforrást jelenteni az élőlények számára. Az Európai Unióhoz való csatlakozás után a problémák megoldása még inkább Szlovákia és Magyarország együttműködésével valósítható meg, mert a Víz Keretirányelv a vízgyűjtők egészére írja elő a vízgazdálkodási tervek elkészítését. A munka során figyelembe kell venni a régió várható és remélt fejlődését is, ami az ipari tevékenység és a közlekedés fellendülésével új szennyező forrásokat teremt. Mindezek érdekében fontos a nemzetközi projektekben való további részvétel, a tapasztalat- és információcsere, valamint az érintett országok szoros együttműködése során a különböző szempontok figyelembevétele és rangsorolása a fenntartható fejlődés elvei alapján.
