Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)
3-4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
626 Pannonhalmi Miklós - Sütheö László A vízlevezetés mértékét és idejét hosszú évek óta zsilipkezelés szabályzat határozza meg. A tó vízháztartása összességében hosszú idő átlagában pozitív, bár az elmúlt közel 4 évtized csapadékátlaga a sokéves átlagnál (600 mm) kisebb, míg párolgása vélhetően magasabb volt. Összefoglalva megállapítható, hogy a vízháztartás szempontjából legjelentősebb a párolgás és a csapadék szerepe. Részletes vizsgálatok azt mutatják, hogy a vízháztartási mérleg két legpontosabban meghatározható eleme, a tó vízkészletének változása és a csapadék között szoros korreláció van (1. ábra). Ez lehetővé teszi azt is, hogy a vízkészlet változására vonatkozó adatokat időben visszamenőleg kiterjesszük, s azokkal a vízháztartás szempontjából szélsőséges állapotokat jellemezzük. 1. ábra. A csapadék és a vízszintváltozás kapcsolata 1.2. Jellemző kisvízszintek kialakulása A tó hidrológiai jellemzésére 1930 óta állnak rendelkezésre megbízható adatok. Tudjuk azonban, hogy azt megelőzően is voltak olyan időjárási helyzetek, amikor szélsőséges vízszintek alakultak ki. A tónak ekkor is lehetett természetes túlfolyása, hiszen a Hansággal együtt befogadója volt az ide érkező vízfolyásoknak, folyóknak (Ikva, Répce, Rába), melyeknek árvizei a vízszintnek és a természetes terepalakulatoknak megfelelően lefolytak a területről. Tudjuk azt is, hogy a tó 1866-67-ben kiszáradt, ami a meder fenekének figyelembe vételével 114,00 m A.f. alatti szint kialakulásátjelenthette. Árvizeiről még kevesebb információ áll rendelkezésre, de történeti leírások alapján megállapítható, hogy a maximális vízszint jóval 116,00 m A.f. fölött alakult ki. Ez alapján a jellemző vízszintek 1964-ig, az első zsilipkezelési szabályzat megalkotásáig az alábbi értékekkel becsülhetők:
