Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

608 Kovács József - Szabó Péter - Szalai József Pest belterületi talajvíz kutak évi középvízállásának eltérését Szabó (1959, I960) vizsgálta a 20 éves átlagoktól, az 1876-1956 közötti időszakban. A középvízállások átlagoktól való eltérésének maximumai és minimumai 15-20 évenként jelentkeztek. Ezek a csúcsok egybeesnek az évi csapadékösszeg 70 évi átlagától való eltérése előjelhelyes összegezésével előállított integrálgörbe csúcsaival. A talajvízjárás periódusainak kialakulását a csapadék ingadozásával magyarázta. A tiszántúli, zavartalan vízjárású megfigyelő-kutak évi közepes vízszintjei alapján magas és mély vízállású évcsoportokat különítettek el (Rétháti 1965/ amelyek súlypontjai között 12-13 év telt el, azaz 12-13 éves hidrológiai hosszúperiódust mutattak. A kutatásokat az ország egész területére kiterjesztve, 5 tájegység zavartalan vízjárású talajvízszint-megfigyelőkút relatív közepes vizeinek évenként számított átlaga alapján, 25 éves és 12-13 éves periódust sikerült kimutatnia (Rétháti 1974). Autokorrelációs függvény felhasználásával a hidrológiai periódusok hosszát 12-14 és 25-26 évben határozták meg (Rétháti 1977). A dunántúli-középhegységi főkarsztvíz-tárolóra mozgóátlag simítást alkalmazott a Mádlné (1994) és 9-13 éves periódus mutatott ki. A periódus idő becslésére azonban matematikailag ma már kevéssé korszerűnek és pontosnak tekinthető módszereket alkalmaztak. Ennek okát abban látjuk, hogy bár régóta ismertek harmonikus analízisen alapuló periódus-becslési módszerek, de ezek nagy számításigényűek, az ehhez szükséges számítástechnikai háttér csak a 80-as évektől érhető el. A korszerű eljárások alkalmazhatósága során nehézséget okoz, hogy a vízszint idősorok mintavételezése az esetek túlnyomó többségében nem állandó frekvenciával történt. Gyakran előfordult, hogy a megfigyelés szünetelt, megváltozott a mérési gyakoriság, hiányzó adatok vannak az egyébként egyenletesen mintavételezett adatsorban. Ezekben az esetekben a klasszikus spektrum számítások nem alkalmazhatóak, ugyanis a tradicionális teljesítménysűrűség (power spectral density, továbbiakban PSD) becslések azonos időközben mintavételezett adatokat tételeznek fel. A probléma matematikai megoldására a 70-es években került sor (Lomb 1976). A Lomb— Scargle periodogram olyan PSD becslő eljárás, amely megfelelő megoldást kínál erre az esetre, sőt, ezen túlmenően a Nyquist frekvenciánál magasabb frekvenciákra is képes a teljesítmény-spektrum értékeit kiszámítani. A Lomb-Scargle eljárásnak további előnye, hogy a nullhipotézisnek megfelelő eloszlás egzakt módon megadható, így konfidencia intervallum számítható a teljesítménysűrűség értékekhez. Ez jelentős előrelépés az eddigi becslésekhez képest, mert számítható mekkora annak valószínűsége, hogy a mintában fellelhető periódus létezik. Ezzel a vizsgálatok objektívvé tehetők. A feladat számítástechnikai megoldása a 90-es években készült el (PressTeukolsky-Vetterling- Flannery 1992/ 1. A talajvíz-idősorok vizsgálatának célja A periodicitás számítási módszerekkel kapott periódusidők minden esetben a vizsgált idősor időtartományára vonatkozó átlagértékek. Ezért jogosan vetődik fel a kérdés, hogy egy olyan bonyolult, nagyon sok, időben állandó és változó tényezőtől