Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)
3-4. füzet - Nagy László: Gátszakadás a Bárna-patakon
582 Nagy László IV. táblázat Proctor-vizsgálatok eredményei Talajminta Legnagyobb száraz sűrűség (g/cm 3) Optimális víztartalom (%) Pl 1,84 10,8 P2 1,70 16,5 P3 1,70 14,3 A talajok tömöríthetőségének meghatározására a helyszínen vett három félig zavart mintából készült Proctor-vizsgálatok eredményeit a IV. táblázat mutatja. A /9=1,7 g/cm 3, mint legnagyobb száraz sűrűség, alacsony érték. A magminta és /Vocíor-vizsgálatok alapján megállapítható, hogy az alacsony legnagyobb száraz sűrűség ellenére a földmű tömörsége több helyen nem érte el a 85%-os tömörségi fokot. A gát építésére erózió veszélyes, rossz vízzáró tulajdonságú, azaz alkalmatlan helyi homokot használtak. Emiatt a földmű a szivárgással szemben minimális ellenállást fejtett ki. A földmű szivárgást gátló vagy szivárgási úthosszát növelő szerkezeteket (ún. agyagmagot, szádfalat stb.) nem tartalmazott. A gátszakadás közvetlen veszélye a tározó feltöltött állapotában fennállt. A rézsű kialakítása: - mind az alvízi, mind a vízoldalon túlságosan meredek rézsűhajlásokat építettek, így a földmű vízterhelés nélkül sem volt állékony, már az építés közben is rézsűmozgásokat lehetett tapasztalni, - burkolatok és biológiai védőművek kialakításával nem gondoskodtak a rézsűvédelemről, a gátat a legkisebb hullámzás is elmosta volna. - A földmű minősége: - a töltés alapozásáról nem gondoskodtak megfelelően, - a gáttestet nem vagy nem megfelelően tömörítették (a földművet dózerrel lehet legkevésbé tömöríteni), így tömörödés szinte csak a gát önsúlya miatt következhetett be, - a beépített földanyagot nem válogatták, ezért megengedhetetlenül sok humuszos, gyökeres talaj került beépítése, - a gát nyomvonalán lévő tereptárgyakat (élő fák, gázvezeték jelzőoszlopok) körbe építették, így ezek környezetében tömörítés nem volt lehetséges. Az élő szervezetek (fák) elpusztulása után állékonysági problémák alakulhattak volna ki a gáttestben, - a gát építése közben észlelt károsodási jelenségekre nem születtek megfelelő ellenintézkedések (pl. a koronán tapasztalható hosszirányú gátrepedések észlelése után nem tárták fel azokat, a földanyagot nem gyúrták át, a rézsűhajlást nem enyhítették, az eróziós károsodásokat nem orvosolták, az alvízi szivárgási jelenségeknek nem tulajdonítottak jelentőséget, stb.), - a földmunka felszínét nem rendezték: mind a gátkorona magassága, mind a rézsűk hajlása a gát hossza mentén folyamatosan változott.
