Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Nagy László: Gátszakadás a Bárna-patakon

Vízügyi Közlemények, LXXXVI. évfolyam 2004. évi 3-4. füzet GÁTSZAKADÁS A BÁRNA-PATAKON NAGY LÁSZLÓ Hazánkban mintegy 2000 hegy- és dombvidéki tározó, közel 350 millió m

3 tározótérfogattal gazdagítja a tájat. A tározók jelentős gazdasági hatást gyakorolnak szűkebb és tágabb környezetükre, az öntözési, ipari és ivóvízigények kielégítése mellett jelentős szerepet töltenek be a turizmus fejlesztésében is. A vízfelületek egyúttal vizes élőhelyek, amelyek szabályozott vízleeresztésével a tározó alatti területeken az ökológiai vízigények nagyobb biztonsággal elégíthetők ki. A tározók a kapcsolódó vízfolyások vízgazdálkodási, árvízi helyzetét is kedvezően befolyásolják. A vízvisszatartás a vízkészlet tér- és időbeli, mennyiségi és minőségi ingadozásainak igény szerinti szabályozására kínál lehetőséget, csökkenti a tározó alatti medrek árvízi terhelését. Magyarországnak - ahová a vízkészlet mintegy 96%-a a határokon túlról érkezik - elemi érdeke fűződik a víztározáshoz. Az édesvízkészlet korlátozott volta világméretű problémává válik, mellyel a 21. században több mint 1 milliárd ember fog szembesülni. A növekvő kitermelés, a szennyezés, és az egyre szélsőségesebb vízjárás következtében csökken a felhasználható vízkészlet. A jövőben nagyobb súlyt kell fektetni a csapadékvíz helyben tartására, melynek egyetlen eszköze a tározás. A legalkalmasabb helyeket mind az állami, mind az önkormányzati tározók vonatkozásában a vízügyi szolgálat a közelmúltban jelölte ki. Állami szinten mintegy 110 db és közel 114 millió m

3 térfogatú tározó megépítését érdemes megfontolni, melynek költségvonzata 28 milliárd Ft. Az önkormányzatok - sőt magánvállalkozások - számára is vonzó befektetés lehet a tározó építés, különösen akkor, ha ezek megvalósításához vonzó állami ösztönző rendszer épül ki. Igaz ritkán, a hegy- és dombvidéki tározók veszélyforrást is jelenthetnek. A Bárna-patak Mátranovák feletti szakaszán 2003 novemberében bekövetkezett gátszakadás előtt 1999-ben a Kemence-pataki (Nagy 2000), az aldebrői, a nyírmegitavi, a móri-, illetve a tamási víztározók gátjainak tönkremeneteléről szóltak a híradások. Ez utóbbiak esetében a minden korábbinál nagyobb vízterhelés mosta el a gátakat. Az azt megelőző időszakban viszont hosszú évek - talán évtizedek - teltek el hasonló eset nélkül. A példák ráirányítják a figyelmünket a hazai dombvidéki víztározók helyzetére. Megállapítható, hogy a tározók döntő hányada jó kezekben van. Akadnak azonA kézirat érkezett: 2004.1.14. Nagy László oki. mérnök, szakmérnök, BME Geotechnikai Tanszék (Budapest) A cikk a gátszakadás vizsgálatára létrehozott bizottság vizsgálati jelentése alapján készült. A bizottságot az Országos Vízügyi Főigazgatója állította fel. Vezetője: dr. Sebestyén Balázs osztályvezető, OVF, titkára: Zalányi Terézia osztályvezető, KDVVÍZIG, tagjai: Gombár István Igazgató, Zagyvavölgyi Vízgazdálkodási Társulat: Nagy László geotechnikai szakértő, BME Geotechnikai Tanszék; dr. Szekeres János osztályvezető, VITUKI Rt; Szilágyi Attila osztályvezető, KDV-VÍZIG; Varga Péter csoportvezető, KDV-VÍZIG.