Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Konecsny Károly: A felső-tiszai közös magyar-ukrán vízrajzi távmérő rendszer egy éves üzemelésének értékelése

554 Konecsny Károly Néhány kárpátaljai állomás esetében az összehasonlító vizsgálat elvégzését akadályozta, hogy kommunikációs hibák miatt, nem érkeztek meg a hagyományosan észlelt vízállás adatok (leggyakrabban Fehér-Tisza Láposmezőnél), így az összehasonlító vizsgálatra, rendelkezésre állt adatszám az egyes állomásoknál különbözött. 2.2. Csapadék Minden mérőállomáson megépült a csapadék méréséhez szükséges műszer, de ezen kívül két hidrometeorológiai műszerkertben és öt magashegyi átjátszó állomáson is. Ez utóbbiak értékes információkat szolgáltattak a 800-1300 m magas hegyek csapadékviszonyairól. Megbízható csapadékadatokra csak akkor lehet azonban számítani, ha rendszeres a műszaki felügyelet, a karbantartási tevékenység. A mostoha közlekedési körülmények miatt ezt főleg a hegyvidéki átjátszókhoz telepített műszerek esetében nehéz volt megvalósítani, különösen a téli időszakban. A csapadék automaták lüthetőek, így a téli szilárd halmazállapotú csapadékot is mérték. A távmért és a kézi módszerrel mért csapadék adatok összehasonlító vizsgálatánál figyelembe kell venni, hogy - néhány csapadéktávmérő állomás közelében nem található hagyományos csapadékmérő, tehát nem volt adat, amivel össze lehetett volna hasonlítani; - ha a csapadéktávmérő állomás közelében van hagyományos csapadékmérő, a köztük lévő nagy távolság (kivételesen 2-3 km) miatt, különösen nyári záporok idején nem nyújthat megfelelő alapot a távmérő mérési pontosságának értékelésére; - szoftver hiba miatt, a kárpátaljai csapadék adatok nullázása nem reggel 7-kor, hanem sokszor nagyon különböző időpontokban történt (1, 5, 6, 8, 23 óra), így ezeket az adatokat nem lehetett az észleltek alapján ellenőrizni; - a hazai automata csapadékmérő műszerek kalibrálása alkalmából egy-egy műszer esetében kiderült, hogy 5-10%-os mérési hibával volt terhelt. A 2004.III-X. közötti 8 hónapban a csapadék távmérők többsége működőképes volt, ezért az egész vízgyűjtőn lehetőség volt a folyamatos operatív helyzetértékelésre. A 20 állomásból 9-nél egyáltalán nem volt, 6-nál alig volt (az esetek kevesebb, mint 5%-ban) adatkimaradás, tehát az állomások több mint 2/3-a nagyon jó megbízhatósággal működött (II. táblázat). Három állomásnál viszont, döntően kommunikációs problémák miatt 30%-ot meghaladó volt az adatkimaradások részaránya. Kiemelkedően kedvezőtlen volt e tekintetben a helyzet a rahói (46% adatkimaradás) és az ökörmezői (59%) állomásnál. Átlagosan a manuálisan mért és távmért havi csapadékösszegek közötti különbség elérte a 17 mm-t. Havi szinten a legnagyobb eltérést, 36 mm-t Huszton regisztrálták, de az állomások mintegy felénél az eltérés nem haladta meg a 10 mm-t. Vizsgáltuk azt is, hogy a két módon mért napi (24 órás) csapadékösszegek közötti különbség mértéke milyen gyakran haladta meg az 5 mm-t. Több állomásnál