Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Gulyás Pál: A rotatoria és curstacea plankton biodiverzitás monitorozása a Tiszabercel Balsa közötti Tisza szakaszon és holtágban

504 Gulyás Pál kisebb volt. A Crustacea taxonok száma (elsősorban az ágascsápú rákoké) kevesebb volt, mint korábban. A ritka előfordulású, nem planktonikus életmódú fajok száma is csökkent. A cianid szennyezést követő vizsgálatok eredményei szerint az állományok faji összetételében azt a változást tapasztaltuk, hogy elsősorban az ágascsápú rákok között különösen Balsa térségében több olyan fajt is találtunk, amelyeket korábban nem (Alona affinis, Macrothríx hirsuticornis, Moina brachiata, M. micrura, Mesocyclops leuckarti, Thermocyclops oithonoides), a ritka előfordulású, ún. kísérő fajok száma pedig kevesebb volt. A mennyiségi vizsgálatok eredményei (II. táblázat) azt mutatják, hogy kedvező életkörülmények között egy-egy fajnak nagyobb egyedsűrűségű állományai is kialakulhatnak (Tiszabercel 1996. június 6. Bosmina longirostris 71 440 ind./100 liter, naupliusz lárva 868 ind./100 liter, Balsa 2000. szeptember 18. naupliusz lárva 216 ind./100 liter). 2001-ben ezzel szemben sem a kerekesférgeknek, sem pedig a plankton rákoknak nem alakultak ki olyan nagy egyedsűrűségű állományaik (max. 511 ind./100 liter), mint a korábbi években. II. táblázat Mérési szelvény 1996 2000 2001 Mérési szelvény ind./100 liter ind./100 liter ind./100 liter Tiszabercel 142-73086 58-182 128-336 Balsa 74-434 50-374 168-511 A cianid szennyezés előtti és utáni egyedsűrűségek összehasonlításából az állapítható meg, hogy a Crustacea plankton egyedszáma azt követően gyakorlatilag nem nőtt, inkább kismértékű csökkenés volt kimutatható. Ennek oka a folyó tartósan magasabb vízállása lehet. 4.2. Mocsaras területek A Mocsolya és a János-tó (1. ábra), két mocsaras területre, a kisebb faj diverzitás jellemző. A vizsgálatsorozat alatt a Mocsolyában 55, a János-tóban pedig mindössze 22 Rotatoria és Crustacea fajt találtunk. A kis faj szám oka az, hogy a nyár folyamán mindkettő kiszáradt ezért azokból csak néhány alkalommal tudtunk mintát venni. Az itt élő fajok élőhelye a parti tájék növényzete közötti víztér, ill. a fenéküledék felszíni rétege. Több ritka faj előfordulását is feljegyeztük: Alona guttata, Ceriodaphnia megops, C. reticulata, Megafenestra aurita, Pseudochydorus globosus, Eudiaptomus coeruleus. A kerekesférgek fajszáma ezzel szemben rendkívül kevés volt, ritka fajként csupán a Trichocerca similis említhető meg. 1996 nyarán és 2000-ben nyár végén és ősszel mindkét víztér kiszáradt, a 2001-ben végzett vizsgálatok alkalmával ezért az állományok faji összetétele sokban különbözött egymástól. Utóbbi időszakban több volt azoknak a fajoknak a száma, amelyek gyakoriak a hazai vizeink planktonjában. 1996-ban, amikor már kiszáradó félben volt a két víztér nagy egyedsűrűségű állományok alakultak ki azokban (Mocsolya 2144 és 6904