Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)
3-4. füzet - Papp Ferenc: Vízminőség-védelmi kotrás a Balatonon
492 Papp Ferenc A kotrási vastagságot a terület üledékének - a beavatkozási eredmény utólagos kiértékeléséhez egyébként is szükséges - vizsgálatával kapjuk. Ehhez 250x250 m-es hálóban 30 cm-es fenékmintákat kell venni, majd a minták makroszkopikus leírása és fizikai paraméterei (elsősorban víztartalma) alapján lehet megállapítani az interaktív réteg vastagságát. A kotrással az interaktív réteg vastagságának kb. kétszeresét célszerű eltávolítani. Amennyiben az adatok jellegzetes eltéréseket mutatnak, a kotrási területet részekre kell bontani, és azokra különböző kotrási vastagságot kell előírni. A kotrási terület utólagos vizsgálata eddig kettős célt szolgált: a tényleges kotrási vastagság meghatározását és a beavatkozás hatékonyságának értékelését. Az eltávolított üledékréteg vastagságának meghatározására bevált - és a továbbiakban is javasolható — a már említett 250x250 m-es hálóban, kotrás előtt és után vett 30 cm-es fenékminták vizsgálata. Ezt a tapasztalatok szerint jól kiegészítheti a Cs 13 7 izotóp mélység szerinti változásának meghatározása, valamint a lekotort terület utólagos „penetrométerezése". A kotrás hatékonyságának bizonyítására alkalmazott módszerek (kémiai és biológiai jellemzők változásának értékelése) nem váltak be, mert a mérési eredményeket több, nehezen kiszűrhető tényező befolyásolta. Ezért célszerűnek látszik, ha a továbbiakban a vízminőség-védelmi kotrás hatékonyságának megítélésénél kizárólag az országos mintavételi helyek (a Keszthelyi-medence esetében a 04FB16 törzsszámú állomás) a-klorofill adatait használjuk. Azonban fölmerül két gyakorlati szempont: — Az a-klorofill éves átlagának pontosabb meghatározása érdekében szükség lenne a mintavételek számának növelésére, elsősorban a nyári időszakban. - Az éves átlagot nem az összes adatból, hanem a havi középértékekből kellene számolni. A medence üledékviszonyainak általános jellemzése továbbra is a korábban kijelölt 10 mederpont (9. ábra) évenkénti mintázásának adatai alapján történhet. 4.3 Vízminőség-védelem a Balaton többi medencéjében A Balaton vízminőségi célállapotával foglalkozó legutóbbi kormányhatározat (2035/2001) előkészítése még 1997-ben történt, és az akkori kedvező helyzet erősen befolyásolta a klorofill-koncentráció cél-tartományait. A folyamatosan kotort Keszthelyi-medencében ezt 2002-re sikerült is elérni, a többi medencében azonban a határozat megjelenése óta mindenütt, minden évben a kívánatosnál magasabb értékeket mértek (10. ábra). Ennek okát a megfelelő adatok hiányában ma még csak találgatni lehet, de tény, hogy a vízminőség védelmi problémák kapcsán a Keszthelyi-medence mellett egyre gyakrabban kerül elő a Balaton többi medencéjének helyzete is. Bár meglepően rövid ideig volt érvényben, nem tekinthető véletlennek, hogy az 1075/2003 számú kormányhatározat a 2004 és 2009 közötti időszak feladataként a Keszthelyi-medence további kotrása mellett előírta a Szigligeti-medence kotrásának megkezdését. Az alig 9 hónap múlva elvégzett felülvizsgálat eredményeként kiadott 1033/2004 számú űjabb kormányhatározat azonnali hatállyal felfüggesztette a
