Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: Vízgazdálkodás a globalizálódó világban

Vízgazdálkodás a globalizálódó világban 473 lok összhangban voltak a hazai környezetvédők főbb törekvéseivel. A védelmi koncepció helyett megfogalmazódtak a környezetgazdálkodás elvei (Madas 1985) és feladatai (,Agro-21" 1995). A környezet felé forduló informatikai és intézményi fejlesztéséért korábban nemzetközi elismerést kapott a magyar vízügyi szervezet. Hazánkban már klasszikussá vált az a felismerés, hogy a vízgazdálkodás lényegét tekintve a természet vízháztartásának és az emberi-társadalmi igényeknek az összehangolt szabályozása (Dégen 1972). A természeti és az emberi rendszerek hierarchiáját illető új felismerést tükrözi például az 1983. évi „Vízvédelmi Akcióprogram", amely előírja, hogy „az ökológiai adottságok figyelembevétele elsődleges kötelezettsége valamennyi vízfogyasztónak" (OVH 1983). Mindmáig elv maradt ez a felismerés, mert a vízháztartást és a vízminőséget befolyásoló döntések nagyobbrészt a vízügyön kívüli szakterületek illetékességébe tartoznak. A paradigmaváltásban a vízügyi intézményrendszerre úttörő és katalizáló szerep juthat, mivel a víz a természetben és a társadalomban egyaránt a kapcsolatteremtés közege. Ezt a szerepet kísérelte meg betölteni a III. Vízgazdálkodási Keretterv (1984), hangsúlyozva többek között, hogy a vízvagyonnal való gazdálkodás sikere együtt áll vagy bukik más természeti tényezőkével, a talajjal, az erdőkkel és az élővilággal történő gazdálkodással. Vannak hazai tapasztalatok a vízgyűjtő egységének és a partnerségi elvnek az alkalmazására mind a vízgazdálkodás döntéselőkészítési-tervezési rendszerében, mind pedig az integrációnak a természeti és az emberi rendszerek egészére történő kiteijesztésében (pl. Ötoldalú Vízgazdálkodási Keretterv a Tisza vízgyűjtőterületére). A múlt ugyan csak a tapasztalatok hasznosítására jogosít, de örökérvényű tanúság, hogy az alapok elbontásával összedől a ház. Az ezredvégi rendszerváltás forgatagában a vízügyi szervezetet kriminalizálták, és intézményei azóta is omladoznak. Az Európai Unió tagjává válás az ország történetének különleges jelentőségű fordulópontja, de nem szülőszobája az integrált - magyar- vízgazdálkodásnak. A magyar vízgazdálkodás paradigmaváltó törekvései és eredményei lassan a feledés homályába vesznek, és az új generációnak ismételten meg kell birkóznia a szemléletváltás sokféle alapozó feladatával. A Folyógazdálkodás, és a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése című programokban törekedtek a „nyílt tervezés", valamint a „közösségi döntés" elveihez igazodó módszereket alkalmazni. Figyelmet felhívó tapasztalat azonban, hogy a sikernek erős gátja a hatósági túlsúly és a lakossági szervezetlenség. IRODALOM „Agro-21 " Füzetek: „Agro-21" Kutatási Programiroda 1994-95. Bigg, T. 2004 (ed): Survival for a small planet: The sustainable development agenda, Earthscan, London Brown, L .R. 2001: Eco-economy: Building an economy for the Earth, Earthscan, London Dégen I : Hidroökonomia (Vízgazdaságtan) Tankönyvkiadó, Budapest, 1974. Me Granahan, G. and D. Satterthwaite 2004: Improving access to water and sanitation, In Bigg 2004. Madas A. 1985 - Ésszerű környezetgazdálkodás a mezőgazdaságban, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. Orlóci I - Barna A. - Bartos A. - Karászi K. - Madas A. - Szesztay K. 1987: A vízgazdálkodási politika alapjai. Vízgazdálkodási Intézet, Budapest, Kézirat