Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: Vízgazdálkodás a globalizálódó világban

Vízügyi Közlemények, LXXXVI. évfolyam 2004. évi 3-4. füzet VÍZGAZDÁLKODÁS A GLOBALIZÁLÓDÓ VILÁGBAN DR. ORLÓCI ISTVÁN ÉS DR. SZESZTAY KÁROLY A vízgazdálkodás világképe igen sokszínű. Következik ez a földrajzi adottságok változatosságából, a gazdaságok szerkezetének és színvonalának különbözőségéből, valamint nem kis mértékben a kultúrák és az intézményrendszerek történelmi fejlődésének sajátosságaiból. Közös színt két vonatkozásban találunk. Korábban globális hatások a vízigények kielégítésére, a vizek szabályozására alkalmazott műszaki megoldásokban jelentkeztek. Korunkban pedig a fenntartható fejlődés eszméjének érvényesítése az országok vízgazdálkodási politikájának a közös eleme. A vízgazdálkodásnak új eleme a vizek kettős társadalmi szerepéből fakadó rendszeres érdekütközés. A Föld egységes vízháztartásának változatos megjelenésű vízkészlete közvetlen szerepében különféle személyi és termelési szükségletek kielégítésére alkalmas természeti készlet, valamint az élet és vagyonbiztonság kockázati tényezője. Közvetett kapcsolatában pedig a víz ökológiai tulajdonságai révén a földrajzi környezet, valamint a növény- és állatvilág szabályozásával, az ember életterét alakító tényezőként jelenik meg. A víz mind a természetben, mind a társadalomban az integrálás, a rendszer formálás és a hatás közvetítés közege. A társadalom és a vizek viszonyának alapvető sajátossága az az ellentmondás, ami a különböző érdekű emberek sokféle igényeinek halmaza és a természeti vízháztartás egységes rendszere között jelentkezik. A soktulajdonságú tárgyra irányuló elkülönült igények kielégítésének, tehát a vízgazdálkodásnak az alapelvét a társadalmi rendszer ideológiája, illetve az ezt érvényesítő jogrendje határozza meg. A vizek használatával és a veszélyeik elhárításával kapcsolatos konfliktusok kezelésére több ezer éves tapasztalatokra alapozva alakították az adott korszakban alkalmazandó, általában vízjogi törvénybe foglalt szabályokat. Már az ókori folyami-folyóközi birodalmakban a vizek közvetlen társadalmi szerepe alapján rendezték a vízviszonyokat. A közvetett, az ökológiai szerep jelentőségének felismerése, és a paradigmaváltás szükségessége csak a XX. század gazdag országaiban következett be. Az ökológiai szempont érvényesítése azonban a legtöbb szegény országban élesen ütközik a gazdaság és az infrastruktúra fejlesztésének szükségességével. Az emberiség rövid és hosszú távú érdekeinek harmóniájához nélkülözhetetlen az adott korszak szükségleteivel és a jövőbeli társadalmak életlehetőségeivel számoló egységes, a körülmények változását folyamatosan követő vízgazdálkodási politika. Az Európai Unió a vízgazdálkodás paradigmaváltását a Közösség környezetvédelmi politikájában valósította meg. A szabályozások elvi alapja a fenntartható fejA kézirat érkezett: 2005.V.23. Dr. Orlóci Istx'án oki. mémök. a Budapesti Műszaki és Gazdasági Egyetem címzetes docense. Dr. Szesztay Károly oki.mérnök, a műszaki tudományok doktora.