Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)
3-4. füzet - Gayer József: A települési csapadékvíz-elhelyezés aktuális problémáiról
428 Gayer József Konkrétan, csökkenthetők a műtárgyak méretei és ezzel a költségek, valamint a vízminőségi panaszok egy része is orvosolható. E felismeréseken túl az 1990-es években egyre nagyobb szerepet kaptak az esztétikai szempontok, a víz szerepe megnőtt a környezet mikroklímájának alakításában, a rekreációban, melynek városokon belüli szerepe nem hanyagolható el, és amely a csapadékvíz elhelyezéssel is közvetlen kapcsolatba hozható. Magyarországon a rendszerváltást követő években kezdődött meg a felzárkózás a csatornázás területén, a „közműolló zárása". Egy gyorsított ütemű fejlesztésnek lehetünk tanúi, melyet az európai uniós csatlakozásból következő feladatok is sürgetnek. Az ilyen szituációk lehetőséget nyújtanak arra, hogy elkerülve a fejlődés buktatóit, zsákutcáit, amelyeket az előttünk járók elkövettek, egy fejlődési fokot átugorva modernizáljuk települési vízgazdálkodási módszereinket. Ehhez megfelelő óvatosság szükséges, illetve azoknak a tendenciáknak a felismerése, melyek a fenntartható fejlődés megvalósítása felé vezetnek. 2. A csapadékvíz-elhelyezés jelenlegi helyzete A fejlett országokban a városi csapadékvíz-elvezetés megoldása sikertörténetnek látszik, ha a városlakók szempontjából a két legfontosabb szempontot, a közegészség helyzetét és az elöntések elleni védelmet vizsgáljuk. A múltban „csatornát mindenkinek" volt a jelszó. A régi koncepció ma már azonban nem képes kielégíteni a városok minden ez irányú igényét. Bizonyos problémákat még mindig nem tudtunk megoldani, mások most kerülnek előtérbe, attól függően milyen az adott település földrajzi adottsága, illetve az ott élő lakosság elvárása. A fenntartható városi vízgazdálkodás célja nem csupán a felesleges vizek biztonságos és hatékony elvezetése és a vízminőség szabályozása, hanem egyúttal esztétikai, rekreációs, ökológiai és gazdasági előnyök érvényesítése, beleértve a szóban forgó terület értéknövekedését is ( Ellis 1995). A XXI. század elején a városi csatornázás sokkal több, mint a csapadékvíz egyszerű elvezetése a településről. Az új stratégiát öt cél jellemzi (Chocat et al. 2001) és a városi hidrológiai ciklus teljeskörű gazdálkodásának (total urban water cycle management) nevezik ( Lawrence et al. 1999). Az öt cél: - a városi lefolyás csökkentése a csúcs-vízhozam redukálása céljából, - a szennyezés csökkentése a városi vízgyűjtőkön keletkező szennyezőanyagok összegyűjtése és kezelése révén, - a csapadékvíz visszatartása és lehetőség szerinti maximális felhasználása a vízgyűjtőn vagy közelében, - a városkép javítása, a víz elrejtése helyett annak megjelenítésével, és beillesztésével a funkcionális zöldövezetekbe, - a csatornázási beruházás csökkentése, például a csapadékvíznek zöld területekre vezetésével, csökkentve az infrastrukturális költségeket. Ezekkel az új elképzelésekkel kapcsolatos kutatás a világ számos pontján folyt és folyik, a helyi prioritások figyelembe vételével.
