Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)
3-4. füzet - Gayer József: A települési csapadékvíz-elhelyezés aktuális problémáiról
424 Gayer József A csapadékcsatornázás ill. városi hidrológia iránti világszerte megnövekedett érdeklődést mutatja a Nemzetközi Hidraulikai Kutatási Szövetség és a Nemzetközi Víz Szövetség közös bizottságának létrehozása a városi vízelvezetésről ( Joint Commitee of LAHR/IWA on Urban Drainage), illetve a közös bizottság alatt működő különböző munkacsoportok tevékenysége. A közös bizottság égisze alatt megrendezésre kerülő Városi Csapadékcsatornázási Nemzetközi Konferencia növekvő népszerűsége és a területen működő szakemberek számának emelkedése elsősorban az iparilag fejlett világban volt jellemző a múltban, de az utóbbi években már a fejlődő világban is hasonló tendencia figyelhető meg. A szűkebb területek nemzetközi szakműhely-találkozói (workshopjai) is azt mutatják, hogy (talán Csehország kivételével) a közép- és kelet-európai térség lemaradásban van a korszerű városi hidrológiai eszközök alkalmazásában és meghonosításában. Hazánkban a települési csapadékvíz elhelyezésének, kezelésének kérdésköre jelentőségéhez viszonyítva kevés döntéshozói és szakmai érdeklődést vívott ki, jóllehet a problémakör mind mennyiségi mind minőségi szempontból fennáll. Általános hiba az iparilag fejlett országokban, hogy a szennyvíz problémáját a társadalomtól elválasztva oldják meg. Amennyiben a csapadékvíz vagy a szennyvíz hatékonyan eltávolításra kerül (eltűnik a lefolyóban, vagy nyelőben) az átlagemberek vajmi keveset törődnek azzal, hova is kerül ezután. Ezekben az országokban az elődök nagyvonalúan megoldották a víz- és szennyvízelvezetést, és olyan rendszereket építettek az akkori adófizetők pénzéből, melyek még a mai generációkat is kiszolgálják. Hazai példával élve a budapesti belváros és a vidéki kistelepülés lakója egészen máshogy látja a problémát. Előbbi hasznára és javára például a Duna-parti, vagy a nagykörúti főgyűjtő méretezése és építése idején évszázados megoldást találtak az akkori szakemberek és városgazdák. Utóbbi pedig talán mostanában fizeti be, a szerencsés esetben megépülő csatornahálózat és szennyvíz-tisztító telep rá eső költségeit. Kevésbé szerencsés esetben maga gondoskodik az emésztőgödör szippantásáról és a telke előtt húzódó árok karbantartásáról (vagy annak elmaradása esetén elszenvedi a belvízi elöntést, mint például 1999-ben sok kistelepülésen történt). Az integrált vízgazdálkodás szemléletének világszerte tapasztalható térnyerésével egyre fontosabbá válik a városi vízgazdálkodáshoz kapcsolódó feladatok megoldása a fenntartható fejlődés elveinek figyelembe vételével. Ehhez járul hozzá az EU csatlakozással járó kötelezettségeknek, így a Víz Keretirányelvnek és a városi szennyvizekre (ideértve a csapadékvizet is) vonatkozó (91/271/EGK számú) irányelvnek való megfelelés szükségessége. 1. A csatornázás múltja, jelentőségének felismerése Az első települések mindenütt vízforráshoz kapcsolódóan jöttek létre. A korai civilizációknál együtt jelentkezett az emberi települések vízellátása és vízmentesítése iránti igény. A római kori „aquaduct" szerkezetek jól ismertek Európában, így Magyarországon és a néhai birodalom más részein egyaránt. Kevésbé ismert, hogy Mezopotámiában az elsők között építettek műtárgyakat „városi" vízelvezetés céljából, már
