Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: Árvízi kockázat a Tisza vízrendszerében

414 Orlóci István - Szesztay Károly „Gondos eleink gátak és töltések tsinálására szánván tehetségeiket ... oly magas töltéseket tsinálnak, hogy azok az eddig volt árvizek magasságát meghaladják, azt gondolván, hogy ez által állandó bátorságba helyeztetik földjeiket. ... de a folyóvizek esztendőnként magasabbra növekedvén szükségessé tették azt, hogy mindig magasabb és magasabb, egyszersmind szélesebb és erösebb töltések tsináltassanak. De ehhez sok költség kívántatik és emiatt a munka a kívánt véget még a mai napig sem érhetett. Ezen kívül még azt is felvetjük, hogy illyetén intézet által egy helyen ugyan haszon, de más helyen tetemes kár eszközöltetik. " "Könnyen által láthatjuk, hogy azon hatalmat, mellyel nekünk, mint földlakosainak kellene az áradó vizeken uralkodni egy földből álló töltésnek át nem engedhetjük, azt kezünkből ki nem ereszthetjük. " (Vedres 1830). Napjainkban a tervezők olyan megoldásokat kerestek, amelyek alkalmasak a mértékadónak elfogadott szintet meghaladó árhullámok szabályozott levezetésére, illetve elhelyezésére. A szabályozott levezetés követelménye kizárja a lehetőségek közül az ártér természetes elárasztásával és a helyi védmüvek (körgátak) alkalmazásával kapcsolatos javaslatokat. A beépült és kultúrtájjá vált ártér nem adható vissza az árvizeknek, mert hatalmas költségekkel sem teremthető meg a lakóhelyek, a gazdálkodás és a közlekedés igényelt biztonsága. Vizsgálták a töltések áthelyezését és az árapasztó csatornák alkalmazását is, amely utóbbiak építésére már Vásárhelyi korában is született javaslat. Azonban csak olyan csatornarendszer lehet alkalmas a tiszai árvizek érdemleges apasztására, amely a mellékfolyók torkolatától vezet le a Dunáig. A földrajzi adottságokat tekintve ez „megfizethetetlen" megoldás. Végső soron két lehetőséget érdemes részletesebben vizsgálni; nevezetesen a hegyvidéki - külföldi - tározást, és a hazai területen történő tározásos árapasztást. A tározásnak minden más árvízvédelmi megoldással szemben különös előnye, hogy lehetőséget ad az árvizek korlátozott célú és mértékű hasznosítására is. A tervezés során megbízható ismereteket szereztek a vízgyűjtő külföldi területeinek tározási lehetőségeiről és a meglévő tározókról. Vizsgálták ezeknek a hazai folyószakaszokon levonuló árvizekre gyakorolt, illetve várható hatását, és a magyar követelmények érvényesítésének lehetőségeit. Megállapították, hogy a lehetőségek teljes mértékű hasznosítása sem jelent Magyarország számára teljes megoldást, és az érdekek különbözősége miatt sok problémával és bizonytalansággal kell számolni. Ezzel szemben bizonyossá vált, hogy egyes részterületeken érdemes a közös érdekű fejlesztéseket részletesebben vizsgálni. A „Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése" című tervező munka arra az eredményre vezetett, hogy a jelenlegi és a belátható jövőben várható feltételeket figyelembe véve a Tisza rendkívüli árvizeinek károkozás nélküli levezetésére a legalkalmasabb megoldás a hazai ártéren megvalósítható tározásos árapasztórendszer (Váradi et al. '2005). Ez a megfelelő helyeken a töltésbe építendő nagyméretű zsilipekkel csapolja meg az árhullámok csúcsait, és az árvizeket síkvidéki tározókban tartja vissza az árhullám levonulásáig. A jelenlegi mértékadó árvízszintet 1,0 m-rel meghaladó (statisztikai értékelés szerint nagyjából az egy ezrelékes valószínűségűvel megegyező) árhullám károkozás nél-