Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)
3-4. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: Árvízi kockázat a Tisza vízrendszerében
Ar\'ízi kockázat a Tisza vízrendszerében 407 lisan egymásba építhető és a vízmozgás hidraulikai jellemzőit az adott határfeltételekből általános érvénnyel és tetszőleges hosszúságú mederszakaszokra nyomon lehet követni. Széles és változatos domborzatú hullámtérrel szegélyezett természetes vízfolyások esetében a kontinuitási és a dinamikai törvények formálisan és általános érvénnyel nem egyesíthetők. Ilyen körülmények között kulcskérdéssé válik a vízmozgás kontinuitási és dinamikai feltételei szempontjából jellemzőnek, illetve meghatározónak tekinthető meder szakaszok és parti öblözetek kijelölése. Hidraulikai vetületében a kontinuitás elsődlegesen a tározótérfogatok területi és szerkezeti elrendeződéséhez kapcsolódik, a dinamikai feltételek érvényesítésében pedig a vízfelszín domborzatának és esés viszonyainak van meghatározó szerepe. A fenti okfejtések hangsúlyozzák az ármentesítési, folyószabályozási munkák meghatározó szerepét folyóink árvízi vízjárásának alakulásában. Természetes állapotukban az egymást követő természetes ártéri medencék és mélyvonulatok hatalmas tározótereinek feltöltődési folyamata irányította a folyók árvizeinek levonulását. Ilyen körülmények között tehát a kontinuitást érvényesítő öblözetenkénti vízmérleg határozta meg a hidraulikai vizsgálat vezérfonalát és a fok-rendszerekben, illetve az öblözeten belüli mélyvonulatokban kialakuló vízmozgás dinamikája a vízjárás vizsgálatának módszertani alapja. Mai viszonyok között az ilyen vizsgálatok felújításának elsősorban a gátszakadásokat követő lokalizációs tevékenység irányítása, valamint a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésében előirányzott szükség-tározók tervezése szempontjából van közvetlen gyakorlati jelentősége. A folyókat szegélyező árvédelmi töltések az ártéri öblözeteket lezárták és az árhullámok levezetéséhez a korábbinál kisebb tározóképességű, de a természetesnél nagyobb vízlevezető képességű folyómedreket és hullámtereket alakítottak ki. Ilyen módon az ármentesített és szabályozott folyók árvizei hidraulikailag egységes vízlevezető rendszerekben vonulnak le, amelyekben a tározódással (illetve a tározóterek kiürülésével) befolyásolt mindenkori vízszinesés helyi és időbeli - tehát dinamikai változásai váltak a vízjárás meghatározó fontosságú tényezőivé. A hidraulikai elemzés felveti a kérdést: hogyan lehet kijelölni a természetes vízfolyások hidraulikailag jellemző hosszúságú szakaszait, amelyeken belül a lefolyás kontinuitási és dinamikai feltételei összhangba kerülnek egymással, és lehetővé válik a belépő vízhozamok és a meder teltségi jellemzők (a tározódás) alapján a szakaszról kilépő vízhozamok meghatározása. Az árhullámkép áthelyezésnek (flood routing) nevezett eljárás elvi közelítésében arra törekszik, hogy a jellemző szakasz alsó szelvényén kilépő vízhozamok gyakorlatilag egyértelmű függvényei legyenek a felső szelvényben egyidejűleg észlelt vízállásnak, vagyis az így értelmezett hossz menti eltolódás megszüntesse a vízhozamgörbe szétválását. Az ilyen módon értelmezett és számszerűsített „hidraulikailag jellemző hosszúság" a Tisza vízrendszerében a vízszint esése és a meder mindenkori teltsége szerint néhány kilométertől mintegy 40-60 km-ig változik. Az árvízi elemzésekre vonatkozó fejtegetések összefoglalásaként célszerű visszatérni a fentebbiek kiindulópontjához és vezérfonalához: a síksági folyók árvízi vízjárásának kettős vezérléséhez. Mit jelent a felülről érkező árvízi lefolyás és az alsóbb szakaszok mederteltségének együttes hatása az árvízi vízjárás feltárásának módszerei szempontjából?
