Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)
3-4. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: Árvízi kockázat a Tisza vízrendszerében
Ar\'ízi kockázat a Tisza vízrendszerében 403 tetőzési vízmélységgel számolva), és 2,55 km 3 a hullámterek tározó térfogata. Ennél a levonulás során igénybe vett teljes tározó térfogatnál az egyidejűleg tározott árvízi víztérfogat számottevően kisebb, mert a tokaji tetőzéskor a szegedi vízállás átlagosan még mintegy 3 m-rel, a szegedi tetőzéskor pedig a tokaji vízállás már mintegy 2 m-rel alacsonyabb a tetőzések szintjénél. 2.3. Az ár\'ízi helyzetek típusainak vizsgálata Valamely kialakulóban lévő tiszai árvíz során az eredményes felkészüléshez az első, legkorábbi tájékoztatásnak azt célszerű jeleznie, hogy főbb irányzatait és nagyságrendjeit tekintve milyen mértékű veszélyeztetettségre kell számítani, és hogy melyik szakaszon várható a legnagyobb mértékű veszélyeztetettség? Ha a veszélyeztetettség mértéke tekintetében kétféle minősítést kívánunk adni, például: - az LNV-t megközelíthető, vagy elérhető, vagy - az LNV-nél érzékelhetően alacsonyabb, de azért a jelentős felkészülést kívánó helyzetek elkülönítésével, és a veszélyeztetettség becsülhető hosszmenti alakulásában hármas tagozásra törekszünk, akkor ehhez az első közelítő tájékoztatáshoz a kialakulás korai fázisában lévő árvízi helyzeteket hét csoportba célszerű sorolni. Hat csoport szükséges a fentebbi minősítéshez, a hetedik pedig a jelentős árvízvédekezési felkészülést valószínűsíthetően nem kívánó nagyvízi tartományt foglalja magában. A fenti kérdés megválaszolásához, illetve a csoportok kijelöléséhez a Tisza vízjárásának az árvízi szempontból jellemző tulajdonságait kell együttesen és áttekintően statisztikailag feltárni. Módszertani szempontból a feltárás alapja és kiindulópontja egy olyan többváltozós statisztikai vizsgálat, amelyik a kiválasztott tulajdonságok értéktartományát és a tartományon belüli gyakorisági eloszlását együttesen és a tulajdonságok közötti belső kapcsolatok feltárásával végzi el. A tiszai rendszer árvízi szempontból jelentős tulajdonságainak a többváltozós vizsgálat szempontjai szerinti kiválasztásához a VI. táblázat nyújt általános és közelítő tájékoztatást. Az árvízi helyzetek minősítése és típusokra bontása természetesen sokféle szempont, illetve értékskála szerint történhet. A tetőzési magasságok várható alakulása szempontjából jellemezni és csoportosítani lehet az árvízi helyzeteket például a felső, illetve az alsó vezérlésű vízszállító-képességnek és vízjárási viselkedésnek vázolt sajátosságai alapján. Ilyen minősítéshez a két szélső helyzetet (a gyakorlatilag teljes mértékben felső, illetve alsó vezérlést), valamint a kombinatív arányoknak a közepes és a quartilis-helyzetek szerinti megoszlását véve alapul öt vezérlési típushelyzet jelölhető ki. A hosszabb időszak folyamán ténylegesen előfordult árvízi helyzeteknek az öt típus szerinti megoszlása hatékony eszköze lehet az árhullámok levonulását irányító hidraulikai feltételek folyónkénti és szakaszonkénti jellemzésének és összehasonlításának. Ugyanakkor valamely kialakulóban lévő árvízi helyzet típusának azonosítása kiindulást és vezérfonalat nyújt a veszélyeztetettség várható mértékének és helyének előrejelzésére, illetve becslésére alkalmazható módszerek és tapasztalatok megválasztásához.
