Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

3-4. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: Árvízi kockázat a Tisza vízrendszerében

Ar\'ízi kockázat a Tisza vízrendszerében 391 erdők területének csökkenése és felváltása mezőgazdaságilag hasznosított területekkel( a lakóhelyi és ipari beépítések növekedése( a folyók menti hullámterek és árterületek beszűkítése árvízvédelmi művekkel, stb.). A fentieket követően egy igen lényeges új kezdeményezés jelentkezett az árterületek várható elöntési gyakoriságának szabályozásában. Az 1970-es évek elejétől az árvízvédekezést ellátó vízügyi intézmények megkezdték a fővédvonalat esetlegesen áttörő árvízi kiöntések lehető gyors és minimális károsodással történő kormányzását és visszavezetését elősegítő vésztározási és lokalizációs tervek kidolgozását és alkalmazását (Szlávik 1987). Ezzel a védett ártéri öblözetek adottságaira fordult a figyelem, és megkezdődött a kárpotenciál és az elöntési kockázat egymáshoz igazodó mérlegelése és összehangolása. Ez a vízügyi kezdeményezés érlelheti az ártérhasználat és az elöntési kockázat teljes körű összehangolását, vagyis az árvízkérdés kezelésének az egyenlő kockázat stratégiája szerinti megújítását. 2. A Tisza árvízi vízjárása, mint kockázati tényező A Tisza árvízi vízjárását a vízgyűjtőterületekről érkező lefolyás és a meder hálózat térfogata, illetve teltsége, valamint a mellékfolyók vízjárása együttesen szabályozzák. A lefolyás, és a mederbeli tározódás kölcsönkapcsolatú feltételei folytonos, véletlenszerű változása miatt az árvízi vízjárás sajátosságainak feltárásában elsősorban tapasztalati adatokra, illetve az azokból a többváltozós statisztika módszereivel megállapítható összefüggésekre és az előfordult árvízi helyzetek főbb típusainak rendszerbe foglalására lehet támaszkodni. 5 4 3 2 1 6. ábra: A hullámtér és a folyómeder szélessége a Tisza magyarországi szakaszán Figure 6. Width of the river channel and the flood-channel along the Hungarian reach of the Tisza