Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)
3-4. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: Árvízi kockázat a Tisza vízrendszerében
Ar\'ízi kockázat a Tisza vízrendszerében 383 Szorosabb értelemben természetesen csak azokat a tevékenységeket tekinthetjük „szabályozónak", amelyeket az árvíz által okozott hatás korlátozásának szándéka vezérel (I. táblázat). Tágabb értelmezést követve - és a váratlan meglepetések elkerülésére - az árvízi kockázat alakulásának vizsgálatába azokat a tevékenységeket is célszerű bevonni, amelyeknél ez a szándék és tudat hiányzik, vagyis elsődlegesen más indítékokat és célokat szolgálnak. A két értelmezés között helyezhető el a „társadalmi tudat", jelesül az, hogy a veszélyeztettek milyen mértékben tájékozottak az árvíz, illetve az elöntés viselkedéséről. Ettől függ az adott eseti, nem tervezett (szándéktalan), de a károsodást számottevően befolyásoló tevékenységük. Az árvízi kockázatot meghatározó, illetve módosító legjelentősebb és leggyakoribb emberi tevékenységeket - az árvíz keletkezésének, levonulásának és károkozásának irányában haladva és a szerepek hasonlósága szerint rendezve - az alábbiak szerint lehet csoportosítani: - Az árvízi lefolyás csökkentése a vízgyűjtőtemi et beszivárgási és vízvisszatartási tulajdonságait védő, illetve javító beavatkozásokkal, mint például erózió védelem, erdőtüzek elhárítása, erdőtelepítés, talajkímélő növénytermesztés és állattartás, területhasználati előírások bevezetése, stb. A várható árvízcsökkentő hatás tényének és mértékének meghatározásához esetenkénti gondos előtanulmányok szükségesek. Ezek a beavatkozások többnyire átfogó vízgyűjtőfejlesztés és táj fejlesztési programok részeként válnak eredményessé. - Az árhullámok tetőző vízhozamainak és vízállásainak csökkentése árvízi víztározással és árapasztó csatornákon történő vízátx'ezetéssel az előbbi csoportokban említetteknél könnyebben és megbízhatóbban tervezhető és pontosabban kiszámítható hatású beavatkozások. Alkalmazásukat elsősorban a tározók helyszükséglete, illetve a vízátvezetések domborzati előfeltételei korlátozhatják, és többnyire átfogó vízgyűjtőfejlesztési és vízgazdálkodási programok részeként válnak előnyössé és gazdaságossá. - Az árvizek szétterülésének megakadályozása a folyót szegélyező árvízvédelmi gátakkal és partfalakkal, valamint levonulásuk gyorsítása folyószabályozási beavatkozásokkal hazánkban és számos más síkvidéki országban az árvíz-kérdés kezelésének legáltalánosabban és legrégebben alkalmazott eszköze. Fontos előnye a szakaszonkénti kiépíthetőség továbbá, hogy a gátakat árvédekezési munkákkal korlátozott mértékben és kellő idejű tájékoztatásokra és előrejelzésekre támaszkova az árvíz levonulása időszakában is lehet emelni, illetve erősíteni. Hátránya, hogy a szétterülés megakadályozása jelentékenyen emeli az árvizek vízszintjét, továbbá, hogy a kiépítettséget meghaladó magasságú vagy tartósságú árvizek esetében a gátakon hatalmas víztömeg zúdul át, vagyis nagy területek gyors elöntésével kell számolni. Az így keletkező károkat igen jelentős mértékben csökkenteni lehet előzetes felkészüléssel, vagyis a kiömlött víz útját korlátozó és lehető gyors visszavezetését másod- és harmadrendű védvonalak kiépítésével segítő lokalizációs tervekkel és tevékenységekkel. - A gyéren lakott és kis mértékben, vagy szórványosan hasznosított árterületek esetében a lakóhelyek, létesítmények és az intenzíven használt területek