Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Könyvism ertetések 317 fejlesztési szerep, s helyére a természetvédelmi igények, a duzzasztott víztér jóléti, ökológiai hasznosítása lépett. A térség legújabb kori vízi történetéről nem lehet beszélni a régió vízgazdálkodásának területi szervezete, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság említése nélkül. Az Igazgatóság nem csupán egybehangolta a vidék vízgazdálkodási igényeit a rendelkezésre álló készletekkel és lehetőségekkel, hanem - az árvédelmi rendszer biztonságos kiépítése és fejlesztése mellett - a hajdúsági (hajdúhátsági) vízgazdálkodás ökológiai szemléletű, hosszú távú koncepcióját is letette a döntéshozók asztalára. A program egy része megvalósult. Számos település közvetlen környezetének „roncsolt" területét sikerült visszahódítani a kultúrának, ahol fás ligetek, jóléti vízfelületek kínálnak emberhez méltó életet a település lakóinak. A programból fakadó feladatok további része napjainkban is időszerű. így pl. a debreceni Nagyerdő és az erdöspuszati tavak vízpótlása. A vízügyi szolgálat azonban nem csupán „békeidőben" érdemel figyelmet a társadalomtól, hanem árvízi vészidőkben is. Az ezredvégi tiszai árvizek (1998, 1999, 2000, 2001) krónikáján túl a kötet régebbi eseményekről is beszámol. Szóba kerül a Berettyó 1966. évi jeges árvize, az 1970-es nagy tiszai árvíz egyik mellékhadszíntere, a Berettyó-Sebes-Körös közti terület, amelynek elárasztásával sikerült megmenteni a Berettyó túlpartján fekvő Szeghalom városát. Az eredményes „vésztározás" történetét hitelesíti, hogy a töltés átvágását elrendelő vízügyi igazgató, Papp Ferenc a kötet szerzőinek egyike. Ugyancsak tanulságos, miként sikerült az Igazgatóság területén azt elérni, hogy az emlékezetes tiszai cianid-szennyezés nagyobb károk nélkül hagyja el a közép-tiszántúli vízrendszert. A szép eredmények ellenére sem festik a kötet szerzői a jövőt rózsaszínűre. Árvédelmi tekintetben a töltések mértékadó kiépítésén túl a tározók rendszerének kiépítése jelentheti a szükséges biztonságot. A „Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése" program az eltelt 150 év tapasztalatait felhasználva jelent megoldandó feladatot az elkövetkező másfél évtized számára ebben a régióban is. A térség felszínalatti vízkészlete mennyiségi és minőségi szempontból lehetőséget teremt az egészséges vízellátásra. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy pl. a debreceni felszíni készlet biztosításában fontos szerepe van a Tiszalöki-vízlépcsönek, amely duzzasztásával lehetővé teszi a vízszegény időszakban a Tisza vizének átvezetését ebbe a térségbe.) A fejlődést azonban korlátozhatja, hogy a vízkitermelés meghaladja az utánpótlódó mennyiséget. Gondot jelent továbbá a felszín alatti készletek szennyeződésének kevéssé ismert mértéke. Mindez szoros összefüggésben van azzal, hogy a szennyvízelvezetés, -tisztítás és -elhelyezés a terület nagy részén gondokat jelent. A jövő feladata a tiszántúli régió vizeinek a különféle szenynyeződésektől való megóvása, a csatornahálózatokhoz kapcsolt szennyvíztisztító telepek kiépítése, tehát a szennyvízhelyzetnek a vízellátáshoz hasonló kedvező megoldása. A térség lakosainak kifejezetten kedvező lehetőséget biztosít a fürdőfejlesztésre épülő gyógy turizmus. A már meglévő fürdők teljes kiépítésével, új hévízforrások feltárásával a gyógyüdülésen keresztül a falusi turizmus is nagyot fejlődhet. A Közép-Tiszántúl vízi történetében 2003. csak egyetlen pillanat, nem korszakhatár. A jövő feladatainak számbavételéhez jó kiindulási alapot jelenthet a Dunka-Fejér-Papp szerzőhármas szépen illusztrált kötete.