Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXXVI. évfolyam 2004. évi 1-2. füzet A VÍZKÁR-ELHÁRÍTÁS RENDELKEZÉSEINEK NYOMON KÖVETÉSE A CORPUS IURIS HUNGARICI SZABÁLYOZÁSÁBAN DR. FILOTÁS ILDIKÓ Az emberi környezet védelem alatt álló elemei közül különleges szerep illeti meg a vizet. E kiemelt szerep és jelentőség a víz fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságaiból ered; ami a vizet nélkülözhetetlenné, helyettesíthetetlenné és pótolhatatlanná teszi. Ezen túlmenően a víz a környezet egyéb védett elemeivel szerves kapcsolatban áll; de ugyanez a szerves összefüggés figyelhető meg a társadalom színterén is. Nincs az emberi tevékenységnek olyan területe, mely ne állna közvetlen vagy közvetett módon valamilyen kapcsolatban a vízzel. Mindezek miatt a társadalmi-gazdasági fejlődés viszonylag korai szakában jelentkezett a vízgazdálkodásra vonatkozó szervezeti és jogi szabályozás igénye. A vízügyi államigazgatás, mint keret és a vízügyi jog, mint eszköz kialakulása egyértelműen a történeti fejlődés eredménye; a folyamatot a vizekkel való gazdálkodás fontosságának és jelentőségének a felismerése indította el és tartja ma is fejlődésben. Az első vizekkel kapcsolatos tevékenységek a vizek hasznosítására (lecsapolás, öntözés, hajózás, vízi energia) és a vizek káros hatásai elleni védelemre vonatkoztak. Ha az emberiség történetét nézzük, látható, hogy a természeti erők közül leginkább a víz fenyegette az ember életét, környezetét, javait. A XVIII. század végéig az ország nagy része vízivilág volt, az ármentesítő munkák megkezdése előtt a Kárpát-medence az év nagyobb részében vízzel volt borítva. Ugyanakkor már az Árpádok idejében halastavakat és malomcsatornákat létesítettek, ily módon gondoskodva a vizek hasznosításáról. Az elmúlt évszázadok jogi szabályozása a sorra jelentkező társadalmi igényeket követve változott, alakult. Az Árpád házi királyok közül Kálmán, majd pedig Zsigmond idejéből többnyire vizekkel kapcsolatos adománylevelek maradtak; így például a legrégebbi dokumentum, A kolostoroknak vagy egyházaknak ajándékozott halászó vizek elvételéről" szólt, az 1095-1114 közötti időkből. Az árvízveszély elleni védekezések és az azokra vonatkozó jogi szabályozás - a vizek hasznosítására irányuló rendelkezések mellett - akkor jelent meg a Corpus Iuris szabályozásában, amikor a IV. Béla alatt újra benépesült és főként mezőgazdaságból élő községeknek védekeznie kellett az árvizek ellen. II. Ulászló 1492. évi decretumában szigorú intézkedéseket vezetett be a királyi jövedelmeket megcsapoló ál- vagy titkos révekkel kapcsolatban. , A kiváltságolt révek kárára ál- és titkos réveket, a birtok elvesztésének terhe alatt Kézírat érkezett: 2003. II. 12. Dr. Filotás Ildikó, jogász, az Országos Környezetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség (Budapest) főigazgatója A Corpus Iuris Hungarici magyar törvénytár, a magyar országos törvényeknek (dectera) a gyűjteménye, mely az első .jogszabályoktól" 1945-ig bezáróan tartalmazza törvényeinket (Jogi lexikon, Union Kiadó, Budapest, 1992).