Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Önszerveződés és intézményfejlesztés az igényorientált vízgazdálkodásban 293 kodási programjában. Ugyanakkor Hollandia, vagy Portugália (mint gyakorlatilag teljes mértékben alvízi ország) számára az EU és más nemzetközi szervezetek vízgazdálkodás-politikai állásfoglalásai és ajánlásai jelentik a legfontosabb intézményi és erkölcsi támogatást a felvízi országokkal közös kérdések megoldásában. Ezek az érdekeltségben különbségek természetesen befolyásolják az önszerveződési elvre támaszkodó intézmény-fejlesztési kezdeményezések iránti magatartást is. 4. Az önszerveződés célkövető irányultsága A „szerveződés " szó fogalmilag is tudatosan választott, vagy ösztönösen követett célok szerint rendezett tevékenységre utal. Az 1. táblázat szerinti önszerveződési elv azon a felismerésen, illetve feltevésen alapszik, hogy ezen célok iránt a tevékenységekben közvetlenül érintett (azok előnyeit élvező és hátrányait viselő) személyek és csoportok a legfogékonyabbak. Ennek az elvi síkon nyilvánvalónak és általános érvényűnek látszó feltevésnek a gyakorlati alkalmazása azonban bolygónk életterének és élővilágának, valamint az azt egységbe foglaló földi létkörzésnek és vízkörforgásnak a körülményei között rendkívül messzire nyúló és ma még megváltozhatatlannak tűnő kérdésekbe és bizonytalanságokba torkollik. Az élővilág alapköveit adó fehérjék molekuláris szintű önszerveződési törvényei ( Vanderviszt 2004), vagy a légkörzés és vízkörforgás önszerveződő jellegét irányító globális szintű folyamatok és összefüggések (Szesztay 2002) miért és hogyan illeszkednek bele egy négy milliárdnyi éves genezis láncolatába? Régóta tudjuk, hogy a légkörbe széndioxidot és más üvegház-gázokat juttató minden tevékenység évtizedes, vagy évszázados léptékben befolyásolja a globális éghajlatot és a vízkörforgás alakulását, de a 2002. évi Johannesburgi Világcsúcs határozatai és javaslatai nem adnak világos és megnyugtató választ a planetáris élettér és a vízkörforgás hosszabb időtávlatú stabilitását és fenntarthatóságát érintő kérdésekben 1. táblázat Az alulról építkező társadalmi önszerveződés (a „subsidiarity") elvének megfogalmazása XI. Pius pápa 1931.évi „Quadragesimo anno" kezdetű nyilatkozatában (Correia 1998 p. 387. angol nyelvű szöveg szabad fordításában) Minthogy helytelen az egyéni személytől megvonni és valamely csoport hatáskörébe utalni azt, amit az egyén tehetsége és szorgalma is képes elvégezni, ugyanúgy igazságtalanság, súlyos hiba és a helyes rend megsértése ha egy magasabb színtű társadalmi intézmény olyan tevékenységi kört sajátít ki a maga számára amelyet valamely más kisebb és alacsonyabb szintű intézmény is el tud végezni. Ez a társadalom-filozófia megsérthetetlen és megváltozhatatlan alapelve. Igazi rendeltetéséből adódóan minden társadalmi tevékenységnek támogatnia kell az adott csoport tagjait és sohasem szabad korlátozásukra, vagy beolvasztásukra törekednie.