Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Szlávik Lajos: Vízkár-elhárítási védekezési feladatok 2003-ban

Vízkár-elhárítási védekezési feladatok 2003-ban 231 A Tokaj feletti szakaszon a tél folyamán minden évben megfigyelhető jégjelenségek átlagosan két hónapig tartanak. Ebből átlagosan közel 40 napon keresztül a Tisza befagy és a jég vastagsága eléri a 15-30 cm-t. Gyakori a jégtorlódás, minden 2-3 évben keletkezik a szakaszon jégtorlasz. Tiszalök környékén a jégjelenségek átlagosan évi 40 napon keresztül figyelhetők meg, de ebből csak 2-3 héten át van álló jég a folyón, vastagsága 6-20 cm. A torlaszképződés eseti, csak minden 5-6 évben van rá példa. A Tisza alsó szakaszán (275 fkm) átlagosan egy hónapon keresztül figyelhető meg valamilyen jégjelenség, az állójeges időszak átlagos hossza kb. két hétre tehető. Minden 4-5 évben egyáltalán nem áll be a folyó. Az álló jég jellemző vastagsága 8-15 cm. A torlaszképződés gyakorisága alacsony, a 15 éves vizsgált időszakban mindössze egyszer fordult elő jégtorlasz. A jégtorlaszok vastagságában szakaszonként nincs jellemző eltérés, általában 150-200 cm-re becsülik a feltorlódott jég vastagságát. A torlaszok élettartama ugyanakkor a felső (595 fkm) szakaszon elérheti a 60 napot, a középső szakaszon (518 fkm) a 20 napot, míg az alsó szakaszon (275 fkm) élettartamuk kevesebb, mint 5 nap. 4. A Keleti- és a Nyugati-főcsatorna ideiglenes vízpótlása A Keleti- (KFCS) és a Nyugati-főcsatornából (NYFCS) történő vízszolgáltatási igény ebben a téli időszakban összesen 2,2 m

3/s volt (a kommunális vízhasználatoké 0,15 m

3/s, az ipariaké 0,75 m

3/s, a halastavak frissítő vízigénye pedig 1,3 m

3/s). A KFCS és NYFCS beeresztő zsilipeket az al- és felvizek kiegyenlítődése miatt 2003. január 9-én este lezárták. Ettől az időponttól kezdve szükséges volt a vízhasználatok korlátozása a tiszalöki duzzasztás helyreállítási időpontjának bizonytalansága miatt. A Keleti- és Nyugati főcsatornákban rendelkezésre álló vízkészlet - az előzetes becslések szerint - mintegy 8-10 napig biztosíthatta volna a korlátozott - a kommunális és ipari vízhasználatokra vonatkozó 0,9 m

3/s-os vízszolgáltatást. A korlátozási időszakban azzal is számolni kellett, hogy ezeknél a vízhasználatoknál egy időszak után csak szivattyús vízbeemeléssel biztosítható a további vízellátás. Arra kellett számítani, hogy szélsőséges esetben hosszú hetekig, esetleg hónapokig is módosított üzemrenddel kell a KFCS-t és NYFCS-t üzemeltetni. A vízpótlás lehetőségét az teremtette meg, hogy a Tiszakeszi reverzibilis szivattyútelep segítségével a Tiszából a halastói tápcsatornába lehetett emelni a vizet és azon keresztül eljuttatni az NYFCS II. bögéjébe. Az NYFCS-ben a vízfolyás irányát - annak torkolata és a Il-es számú vízszintszabályozó műtárgy közötti szakaszon - megfordították. Az NYFCS I. sz. vízszint-szabályozójánál 3 db esésnövelő (összesen 1,5 m

3/s kapacitású) szivattyút helyeztek el. Ezzel olyan vízszintet állítottak elő, hogy az összekötő csatorna segítségével a KFCSbe gravitációsan került az 1,5 m

3/s-os vízhozam a Keleti-főcsatornába (5. ábra). Ezzel egyidejűleg az NYFCS III. bögéjében jelentkező vízigényt is ki lehetett elégíteni.