Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Orlóci István: A közösségi vízgazdálkodás felé

22 Orlóci István - a folyó ökológiai szerepének fenntartására és fejlesztésére, - a folyó hasznos tulajdonságainak értékesítésére, és - a folyó veszélyeinek elhárítására. Az egyezés, úgy vélem, teljes. Hasonlóan egyezést találunk a védelem, illetve a gazdálkodás tárgyában is: az EKI közvetlenül-közvetve a vizek, víztestek (fizikai, kémiai, biológiai) tulajdonságait jelöli meg. A hazai folyógazdálkodás tárgya pedig a társadalmi jelentőségű tulajdonságoknak a III. táblázat szerinti rendszere (Orlóci 2001, Orlóci-Szesztay 2003). A folyók ökológiai és társadalmi-gazdasági értékeinek nyilvánvalóan ugyanazon természettudományi paraméterek a hordozói, mint a víztestek tulajdonságainak. Az eszmei különbözőségű eltérés (ami a gyakorlatot illetően nem kizáró feltétel) a döntési rendszerben van, beleértve a tervezést is. A folyógazdálkodás nyílt tervezési eljárásra és közösségi döntésre alapozott gazdálkodás. Az Európai Unió lényegében államigazgatási keretbe (és mechanizmusba) foglalt szabályozás. Ebből következően különbség van a döntést (a legjobb megoldás kiválasztását) meghatározó érték-mérleg értelmezésében és rendszerében. Az EKI a 4. cikkben és az V. mellékletben lényegében értékrendet, illetve értékarányt jelöl ki. Ez nagymértékben egyszerűsíti a folyógazdálkodási mérlegeléseket, mert a III. táblázat első sorát - a folyó ökológiai szerepét - mind tárgyszerűségében, mind pedig értékrendjében részletesen meghatározza. A III. táblázat tartalmának rendszerezettségére tekintve közvetlenül értelmezhető a paradigma váltás lényege. Korábban (és napjainkig) a vízgazdálkodás elsődleges feladata a társadalom „II. Készletek"-re és a „III. Kockázatokéra vonatkozó igényeinek a kielégítése volt, és a jól-rosszul parametrizált (I.) ökológiai szerep műszaki tervezési feltételként jelentkezett (pl. „természetbarát eszközök alkalmazása"). Napjaink új eszméje szerint a folyó ökológiai szerepe társadalmi érték hordozója, azaz olyan entitás, ami iránt jövőbe nyúló emberi igény jelentkezik. А „I. Ökológiai szerep"-nek a vízgazdálkodás tárgyaként történő kezelésével együtt feladattá vált а „IV: Externalitások" számbavétele is. Az ökológiai szerep kapcsán (folyógazdálkodási gyakorlatunk számára) indokoltnak tartok egy rövid kitérőt a környezetgazdasági kutatások tárgybeli eredményeire. AIV. táblázatra tekintve a természeti erőforrások értékösszetevői két nagy csoportra bonthatók, úgymint a „személyes használattal összefüggő érték", és a „nem használattal összefüggő érték". Az előzőt illetően a gazdasági értékelés során kiemelt jelentősége van a „közvetlen használat" értékének. Ennek az értékelemei közvetlenül kapcsolódnak a személyes használathoz, méghozzá többnyire áruk formájában. A természet ezen szolgáltatásai közül kiemelkedők az élelmiszertermelés, a biomassza közvetlen gazdasági felhasználása, az emberi pihenést, egészségmegőrzést, gyógyulást szolgáló rekreációs szolgáltatások. Ezen értékösszetevők esetében a legerősebb a személy érintettsége, és a személy - mint a gazdaság szereplője - is a leginkább itt képes megbecsülni a döntéseit alapvetően motiváló költségeket. A „közvetett használat értéke" olyan értékeket tartalmaz, mint a természet ökológiai funkciója, vagy az árvízvédelem, amelyek nem kis része rejtve marad a gazdaság szereplői előtt. Sajátos összetevője a természeti erőforrásoknak a „választási lehetőség" értéke. Ez az érték