Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Szlávik Lajos: Vízkár-elhárítási védekezési feladatok 2003-ban

Vízkár-elhárítási védekezési feladatok 2003-ban 223 A duzzasztómű működőképességének helyreállítása érdekében jégrobbantó egységek a torlódás megszüntetésére január 6-án nappal, majd másnap a honvédség erőivel kiegészülve éjszaka is robbantásokat végeztek (2. kép). A robbantási tevékenység kiegészítésére ide vezényelték és közúton ide szállították a Körösvidéki VÍZIG-nek a Kettős-Körösön, Békésen állomásozó két kis jégtörőjét (.Berettyó I és II). Ezeknek a jégtörőknek a tevékenysége a Tisza 510-517 fkm közötti szakaszán a robbantott jég leúszását szolgálta (3-5. kép). A Tiszán levonuló árhullám ekkor éppen ezen a szakaszon tetőzött. Remény volt arra, hogy a természetes áradás és a robbantás együttes hatására sikerül a torlódást megbontani. A Tisza felsőbb szakaszáról a jégtáblák utánpótlása megszűnt, hiszen a folyón több helyen további torlódások voltak, amelyek a jégtáblákat megfogták, illetve az igen hideg időjárás miatt a folyó ismét beállt. A beállt jég mindenhol a mederben volt és a víz alatta folyt. A három napos erőfeszítés ugyan a torlódás alsó szakaszának csökkentésével járt, de maga a torlódás egészében nem szűnt meg. A jégrobbantási tevékenység szakmailag csak addig lehetett eredményes, amíg a folyó áradó szakaszban volt és a víz elvitte a lerobbantott jégtáblákat. A jelentős lehűlés (nappal -5, -10 °C, éjszaka 10, -15 °C) a vízgyűjtő „lefagyását" eredményezte és így január 9-én Tiszalöknél a folyó gyorsan apadni kezdett. A gyors apadás a további robbantások ellen szólt. Az árvízi és jéghelyzetben a legnagyobb veszélyt kétségtelenül a tiszalöki duzzasztó alatti torlódás jelentette, amelyre - ilyen mértékben - a duzzasztómű 1. kép. A Tiszalöki-vízlépcső az alviz felől (2003. január) (Fotó: Vtzy Zs.)