Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)

1-2. füzet - Konecsny Károly: A 2003. évi nyári aszály kialakulásának időjárási és hidrológiai okai és vízjárási következményei a Felső-Tisza vidékén

A 2003. évi nyári aszály kialakulásának időjárási és hidrológiai okai és ... 183 A Szamos romániai folyószakaszán végzett mérések eredménye is azt mutatja, hogy Hmí„ alatti vízállás mellett Q

mi„-nál nagyobb vízhozamokat mértek. A Szamoson Szatmárnémetiben H

m\

n( 137 cm/augusztus 27)és Q

mj„ (16,3 m

3/s augusztus 27.) alatti értékek alakultak ki. Rendkívüli jelenségnek számít, hogy egyes vízfolyások, amelyek máskor nem szoktak kiszáradni, most szokatlan módon kiszáradtak. A Szamos-hátság északkeleti részének vizeit összegyűjtő, 101 km

2 vízgyűjtő területű, 494 m közepes magasságú Alparét-patak Mányánál, az elmúlt 35 év folyamán (1968-2003) 2003 nyarán száradt ki első alkalommal, de kiszáradt a Kosály-patak Szalatruknál (149 km

2) és Pojána-patak Blenkemezőnél (96 km

2). A mezőségi Meles-patak (279 km

2) kisvízhozama pedig alig volt mérhető (0,001 m

3/s). A romániai hidrológusok szerint (Stanciu 2004) jellemző, hogy az országban lévő 500 km

2nél kisebb vízgyűjtő területű vízfolyások kiszáradásának gyakorisága és tartóssága egyaránt növekszik, illetve a hidrológiai szárazság a magas hegyvidéken is megjelent, ami azelőtt nem volt jellemző. A vízhozammérési eredmények alapján az is megállapítható, hogy a kisvízi méréseknél szelvényenkénti legkisebb közepes vízsebességek igen kicsik: Tisza Tiszabecs 0,24 m/s, Tivadar 0,38 m/s, Vásárosnamény 0,44 m/s, Záhony 0,26 m/s, Szamos Csenger 0,42 m/s. Ezekből az adatokból az is kiderül, hogy kisvizek esetén a szelvényenkénti közepes vízsebesség nem az általános esési viszonyok függvényében változik, tehát a felső nagyobb esésű tiszabecsitől csökken az alsó záhonyi szelvény felé, hanem a lokális medermorfológiai jellemzők függvényében változik. Akisvízhozamok 2003. évi fajlagos lefolyása a Tisza hazai folyószakaszán 2,3 1/skm

2 (Tiszabecs) és 1,6 1/skm

2 ( Vásárosnamény) között változott, a Szamoson Dés és Csenger között 12,4 l/skm

2-ról, 8,1 l/skm

2-re csökkent (V táblázat). A több mint száz éves időszakra vonatkozó évi kisvízi idősorok csökkenő lineáris trenddel jellemezhetők, aminek oka nem csak a kis vízhozamok csökkenése, de a medermélyülés is. Száz év alatt Tivadarnál általában kb. 1,5 m-rel csökkent az évi kisvízszintek magassága. A csökkenést nem lineáris, hanem polinomiális görbéhez lehet illeszteni (14. ábra). Szintén mintegy 1,5 m kisvízszint csökkenés figyelhető meg a Szamos esetében is, de itt logaritmikus összefüggésre illeszthető a változás trendje (75. ábra). V. táblázat Jellemző kisvízi fajlagos vízhozamok a Tisza és Szamos mentén Tisza Szamos vízmérce vízgyűjtő km

2 £?min m

3/s Ятт 1/skm

2 vízmérce vízgyűjtő km" Qm\x\ m

3/s 1/skm

2 Tiszabecs 9 707 22,3 2,3 Dés 8 845 11,0 12,4 Tivadar 12 540 28,8 2,3 Hosszúrév 9 704 11,6 11,9 V.namény 29 057 48,0 1,6 Sülelmed 11 752 10,1 8,6 Záhony 32 782 72,2 2,2 Csenger 15 750 12,8 8,1