Vízügyi Közlemények, 2004 (86. évfolyam)
1-2. füzet - Orlóci István: A közösségi vízgazdálkodás felé
A közösségi vízgazdálkodás felé 17 víz, mint "szabad jószág" korszaka víz, mint "gazdasági tényező korszaka Gazdasági fejlesztési célok Gazdaság politikai célok és fejlesztési igények Vízgazdálkodási tervezés Természeti környezeti adottságok Vízigény—elemzés ágazat közi együtmüködéssel Vízgazdálkodási tervezés Alternatíva és küszöbszint vizsgálatok 2. ábra. A vízgazdálkodás ágazatközi kapcsolatainak átalakulása a vízigények növekedésével (Orlóci-Szeszty 1984) A Víz Keretirányelv lényegében a piaci mechanizmust helyettesítő eljárási rend. A politikai irányítás egyik legfontosabb feladata az Európai Unióban is a kereslet-kínálat gazdaság-vezérlő szerepének a biztosítása. Az értéktörvény vízgazdálkodási alkalmazására is született már többféle elgondolás, illetve történt kísérlet (legutóbb például az 1990-es évek elején néhány OECD országban a vízhasználati engedélyek piaci forgalmazásával). Ezek azonban - főként a tulajdonviszonyok rendezetlensége és a piaci verseny feltételeinek hiánya miatt - nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Sajátos ellentmondás, hogy bár az európai gazdasági rend alappillére a magántulajdon, ez a vízzel - mint gyorsan növekvő jelentőségű természeti készlettel történő gazdálkodásban alkalmazhatatlannak bizonyult. A vízkészleteknek a korábbiaknál hatékonyabb védelme a gazdasági károkat és az életminőségi körülmények romlását okozó fejlemények miatt került egyre nyomatékosabban a politika előterébe. Szükségessé vált az igények minél teljesebb kielégítésére törekvő (készlet-orientált) vízgazdálkodás felváltása az igény-orientált stratégiával. Ennek a - hazánkban már az 1984. évi Harmadik Vízgazdálkodási Kerettervvel kezdeményezett és előkészített - korszakváltásnak az informatikai és intézményi feltételeit a vizek társadalmi szerepét kifejező tulajdonságok értékelvű rendszerezéséből kiindulva lehet kijelölni. A vízkészletek védelmére, a vízszolgáltatásra illetve a vizek használatára irányuló igények kielégítésének mértékét pedig az alábbi „külső határfeltételekkel" indokolt meghatározni:
