Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

I. kötet: Az 1998. évi árvíz - Váradi József-Varga Miklós-Szlávik Lajos: Az 1998. novemberi tiszai árvíz elleni védelem országos irányítása, vezetése és tapasztalatai

Az !998. novemberi tiszai áiriz elleni védelem országos irányítása, vezetése és tapasztalatai I 13 A Felső-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság (FETIVIZIG) haladéktalanul felvette a kapcsolatot a szomszédos ukrán és román vízügyi szervekkel. Ettől kezdve az információcsere a közös szabályzatokban megállapítottnál lényegesen nagyobb gyakorisággal és bővebb tartalommal történt. Ez tette lehetővé, hogy az árhullám fogadására a szükséges intézkedéseket haladéktalanul megtegyék. Az árhullám intenzív védekezési munkát, műszaki beavatkozásokat igényelt. A beérkező információk és a helyzet folyamatos elemzése alapján a vízügyi vezetés haladéktalanul megkezdte a felkészülést az árvíz fogadására. Budapesten megkezdte működését az Országos Műszaki Irányító Törzs (OMIT). A FETIVIZIG kezdeményezésére november 4-én éjfélre összehívták a Szaholcs-Szatmár-Bereg megyei Védelmi Bizottságot és döntöttek a legsürgősebb feladatok azonnali végrehajtásáról. Az OMIT a helyszínre vezényelte az Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Központi Szervezet Kht. (ÁBK.SZ) különleges feladatok ellátására felkészített és felszerelt osztagát és megkezdték a védekező erők összevonását. A vízügyi igazgatóságoktól odavezényelt műszaki irányítók (mérnökök, technikusok, gátörök), az önkormányzatok és a polgári védelem által megszervezett lakosság, a honvédség, a határőrség, valamint egyéb védekező erők egyre jelentősebb létszámmal és technikai eszközökkel vonultak fel a veszélyeztetett töltésszakaszokra. A védekező erők létszáma 5-én már elérte a 2500 föt, és nagy erővel folyt a védelmi anyagok és eszközök odaszállítása. Mindezt rendkívül mostoha időjárási körülmények közt tették. A felső-tiszai rendkívüli helyzetben, tekintettel a rendkívül magas, a töltésmagasságot is meghaladó várható vízállásokra, illetve az ebből bekövetkezhető töltésszakadásra, indokolt volt a veszélyhelyzet kihirdetése. A közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter kezdeményezte a Kormánynál a rendkívüli készültség elrendelését. A Kormány az 1998. november 5-i ülésén a veszélyhelyzet fennállását megállapította, a rendkívüli készültséget 1998. november 5-én 11:45-kor elrendelte a Tokaj feletti Tisza szakasz védvonalaira és a mellékfolyók veszélyeztetett szakaszaira, összesen 450 km hosszúságú védvonalra (Szlávik 2003). A Tisza legfelső, Tivadar feletti szakaszán, a súlyos veszélyt a töltéseket meghaladó magasságú árvíz jelentette. Itt alakult ki a védekezés legkritikusabb időszaka, november 5-én és 6-án éjszaka. Milota és Tiszacsécse községeknél fennállt a töltés átszakadásának közvetlen veszélye. Itt csak a vízügyi műszaki irányítás lélekjelenléte mentette meg a településeket. A töltésen átbukó vízben épített nyúlgáttal sikerült a védvonalat megtartani, Tiszacsécse, Milota és Tiszakórod lakosságának biztonsága érdekében azonban részleges kiürítésre került sor. November 6-án éjszaka közvetlenül az ukrán határ mellett lévő Tisza töltésnél (az államhatár a töltés mentett oldali lábvonalától 5 m-re van), Tarpa közelében vált kritikussá a helyzet. Itt a töltésrézsű megcsúszása miatt alakult ki közvetlen szakadás előtti állapot (Nagy L. 2003b). Felvetődött Tarpa lakóinak kitelepítése is. Az ukrajnai Badaló lakosságával közös erőfeszítéssel, szakszerűen végrehajtott védekezéssel a szakadás veszélyét elhárították. A kitelepítést el lehetett kerülni. Az árhullám lefelé haladásával Gulácsnál, Tiszakerecsenynél, Mátyásnál, majd Lányánál alakultak ki veszélyes helyek. Az itteni beavatkozások elsősorban a töltés megtámasztására irányultak, mert a rendkívül magas vizet tartó védműveken szivárgá-