Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)
I. kötet: Az 1998. évi árvíz - Illés Lajos-Konecsny Károly: Az 1998. november árhullám hidrológiai értékelése a Tisza-völgyi árvizek sorában
86 Dr. Vágás István az Alsó-Tisza legkritikusabb árvízi helyzeteit hozhatja létre, mint 1919, 1932 és 1970 árvizeinél. A Tisza-Maros-időzés Szegednél eddig csak megközelítette a teljes egyidejűséget, de nagy veszéllyel fenyegető előfordulása nem zárható ki. A Tisza jobb oldali mellékfolyói közül a legnagyobb az öt kisebb folyó egyesüléséből származó Bodrog. Vízgyűjtője kiterjedtebb, mint a Felső-Tiszáé, de 700-800 mm évi csapadékösszege miatt vízhozamai általában kisebbek. Vízjárása azonban igen heves. Árvízcsökkentö tározókkal Szlovákiában ugyan módosították Tiszára gyakorolt közvetlen hatásait, de a tározók megtelte után a Tisza Tokaj alatti szakaszának árvízi terhelése továbbra sem enyhülhet. A Tisza Szeged alatti szakaszán nincsen lényegesebb vízhozzáfolyás. A Duna duzzasztó, vagy süllyesztő hatását azonban figyelembe kell vennünk, mert az akár Szolnokig is érvényesülhet, a Maroshoz hasonlóan felfüggesztve a Tisza árhullámainak hidrológiai önállóságát, és előidézve tetözését. A Tisza nagyobb árhullámainak kb. kétharmada nem a titeli torkolatban ér véget (Vágás—Simády 1983), hanem a leggyakrabban Tiszaug táján fejeződik be, de ez Szolnok és Törökbecse között nagy változatossággal előfordulhat bármely szelvényben (Bezdán 1999) a Bodrog, Körös, Maros, illetve a Duna hatása nyomán. A Tisza és mellékfolyóinak kölcsönhatását a Tisza-csatomázás tervezése során a kis- és középvizek vonatkozásában is felismerték és hasznosították (Benedek 1935, Mosonyi 1943, 1999). 1998. novemberében azonban a Szamos, Körös és Maros hatása - kivételesen — elhanyagolható volt. 2. Az árhullámok emelkedésének valószínűségi jellege Közvéleményünk az emlékezetesebb árvizek után fel szokta vetni, hogy törvényszerű-e az árvizek szintjének emelkedése, és egyáltalában: van-e a Tiszán ilyen emelkedési irányzat? A meteorológia szakemberei az adatok ismeretében tagadják az éghajlat megváltozásának feltételezését, és az előforduló időjárási szélsőségeket éghajlatunk tulajdonságának tekintik. Kétségtelen, hogy a Kárpát-medence csapadék- és hőmérsékleti viszonyaira az erős szélsőségek jellemzők. Elterjedt olyan magyarázat is, hogy a 77.vzö-vízgyüjtő hegyvidéki szakaszán fokozatosan csökkent az erdőségek kiterjedése, s a lefolyási hányad ezért megnövekedett. Olyan statisztikák nem ismeretesek, amelyek az árvizek kialakulására mértékadó művelési ág változások megállapítására alkalmasak volnának. Még inkább hiányoznak az ilyen változások hidrológiai hatásainak felmérését célzó vizsgálatok. Az erdők szerepe ellentmondásos. Lehet ugyan vízvisszatartó hatásuk, de talajuk telítettsége ezt nemcsak megszüntetheti, hanem megismétlődő záporok esetén a lefolyást fokozhatja. A fagyott talajra hullott eső, az ott végbement hóolvadás, a talajoknak előkészítő esőkkel történt telítése sokkal inkább megnövelheti a csapadék lefolyó részét, mint az erdősültség bármilyen foka. Az árvízszintek emelkedése, az emelkedő irányzat vélt folytatódása véleményünk szerint esetleges, nem szükségszerű jelenség. A Tisza fő vízmércéin az 1876. óta nyilvántartott vízállás adatsor véletlen eloszlást igazolt. Véletlen a legnagyobb vízállások alakulása is, mert ámbár az idő múlása éppen úgy növeli egy-egy LNV bekövetkezésének esélyét, mint a szerencsejátékokban való részvétel folyamatossága a nyerését, de
