Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

IV. kötet: Elemző és módszertani tanulmányok az 1998-2001. évi ár- és belvizekről - Illés Lajos-Kerti Andor-Bodnár Gáspár: A beregi öblözet lokalizációs terve

240 Illés Lajos-Kerti Andor-Bodnár Gáspár delmi lokalizációs tervek kidolgozásának módszertani alapjai" címmel ajánlás készült (Szlávik 2001, Szlávik et al. 2003). A beregi mintaterv már ennek figyelembe vételé­vel készült, de számos esetben, gyakorlati megfontolásokból, attól eltértünk, illetve a benne foglalt javaslatokat továbbfejlesztettük. A tervezési koncepció főbb elemei: A hidrológiai alapok tekintetében: - Részletes hidrológiai vizsgálatokra alapozva olyan modell árhullámképet vettünk fel, aminek tetözése a mértékadó árvízszint (MASZ) +1,0 illetve MASZ+1,4 m-en következik be, apadó ága megegyezik a mértékadó szelvé­nyekben (Tivadar, Salánk, Vásárosnamény, Záhony) megfigyelt tényleges apa­dási görbék felső burkoló görbéjével. - Fontos cél volt, hogy a terv alapján a feltételezett szakadásokon kiömlő víz hozama és mennyisége minél pontosabban és gyorsabban meghatározható legyen. A lokalizációs nyilvántartás tekintetében: - A terv nyilvántartási részébe csak a lokalizáció megtervezéséhez feltétlen szükséges adatok és információk kerüljenek be. - A nyilvántartási tervrész folyamatosan megújítható szövegorientált és térin­formatikai keretbe foglalt adatbázis legyen. A műveleti (organizációs) tervrészek tekintetében: - 16 előre felvett jellemző (mértékadó) árvízelöntési forgatókönyvre - az elön­tés modellezési eredményeire építve - települési és térségi lokalizációs műve­leti terveket dolgoztunk ki. A térségi tervek a lokalizációs vonalak kezelésére (magasítására, megnyitására) és a vízkivezetés módjaira adnak konkrét megol­dásokat, míg a települési tervek a helyi védelmi feladatokat határozzák meg. - A terv alkalmazása rugalmas és gyors legyen. A hidraulikai modellezés tekintetében: A lokalizációs módszertani útmutatótól eltérve a folyó viselkedésének hidrodi­namikai modellezése helyett a szakadási szelvényre vetített apadási görbét vettük fel. Ez teremti meg a kapcsolatot a folyó viselkedése és az elöntési folyamat között A szélesküszöbű bukóképletet a módszertani útmutatóban leírt módon alkalmaz­tuk (4. és 5. ábra). 7 szakadási helyre és 4 hidrológiai helyzetre (mértékadó modell árhullámra) meghatároztuk a kiömlési vízhozam idősort, és ezáltal a kiömlő vízmen­nyiségeket is. A szakadás kiszélesedési és kimélyülési folyamatának jellemzésére ta­pasztalati összefüggések készültek. A szakadási szelvényen keresztül kiömlő víztö­megek terepen való mozgását mélységintegrált, kétdimenziós hidrodinamikai köze­lítéssel modelleztük a BME Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékén kifejlesztett SWAN nevű kétdimenziós numerikus áramlási modellel. Az elöntés modellezés megoldásai (Józsa-Krámer 2002). Az öblözet sík terepén a füg­gély menti nyomáseloszlás hidrosztatikusnak, a sebességeloszlás közel egyenletesnek tekinthető, így az elöntés hidrodinamikai folyamata a terület legnagyobb részén jó kö­zelítéssel leírható mélységintegrált modellekkel. A vízmozgást az ún. sekélyvízi áramlá­sok nempermanens differenciál-egyenleteivel közelítjük, melyekben ismeretlenként a

Next

/
Oldalképek
Tartalom