Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

IV. kötet: Elemző és módszertani tanulmányok az 1998-2001. évi ár- és belvizekről - Szlávik Lajos-Bakonyi Péter-Józsa János-Kovács Lajos-Krámer Tamás: Az új árvízvédelmi lokalizációs tervek kidolgozásának módszertani alapjai

224 Dr. Szlávik Lajos-Dr. Bakonyi Péter-Dr. Józsa János-Kovács Lajos-Krámer Tamás szintnél megszűnt, így а С medence végső vízszintje H B C lett. A medence vízszint­je most sem változott. Ha vízszint-változás helyett betáplálást vagy vízkivételt írunk elő, akkor a mo­dell eljárás addig növeli ill. csökkenti a vízszintet, amíg a terepen tározott teljes víz­térfogat változása a kívánt értéket el nem éri. Erre az esetre az alábbi példa világít­ja meg a módszer működését. A kiindulási vízszinteket a 3. és 4/a. ábrán fekete te­rületek jelzik. Az A medencébe Q víztérfogatot táplálunk be, ami a vízszint emel­kedésével jár. H A B magasság eléréséig A medence Q A B térfogatot fogad be. Tegyük fel, hogy Q A B<Q, így az AB gerincen a víz túlfolyik, és a mélyebben fekvő В meden­cét kezdi el tölteni {41b. ábra), amely H B C vízszintig Q B C térfogatot fogad be. Amen­nyiben Q A B+Q B C<Q, a víz ВС gerincet is meghágja és а С medencét tölti (4/c. áb­ra). Az ábra szerinti viszonyok között Q betáplálás feltöltötte A és В medencét és részlegesen C-t is (a végső vízszinteket 3. ábrán a medencék fölötti vízszintes vonal mutatja). 3. ábra. Betáplálás az A medencébe

Next

/
Oldalképek
Tartalom