Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

I. kötet: Az 1998. évi árvíz - Illés Lajos-Konecsny Károly-Kovács Sándor-Szlávik Lajos: Az 1998. novemberi árhullám hidrológiája

Az I99ft. novemberi árhullám hidrológiája 57 Az árhullámot kiváltó csapadék elemzésével összefüggésben különösen szembeötlő a kárpátaljai hidrometeorológiai észlelöhálózat gyenge kiépítettsége. A csapadékmérő hálózat sűrűsége jelenleg 300-400 km

2/állomás. Figyelembe véve a terület magas hegyvidéki jellegét, a csapadék nagy területi és magasságbeli változékonyságát a kívánatos 50-100 km

2/állomás lenne. Elképzelhető, hogy novemberben az 1000 m feletti területeken — amelyek a Felső-Tisza vízgyűjtőjének közel 1/3-át teszik ki, és ahol mindössze 1 állomás működik (Pláj. Borsa-havasok), a csapadékösszeg meghaladta az általunk felvett értékeket. A rendelkezésre álló adatok alapján jelenleg nincs lehetőség megbízható magassá^-csapadékösszeg [P=f[H)] összefüggések felállítására. Ezért nem lehetséges pontosabb csapadék térképek előállítása, és csak durván becsülhető a lefolyási tényező. Megbízható csapadék intenzitás mérők hiánya miatt nem ismerjük a P;=PIT összefüggéseket, nem beszélve a csapadékmaximum függvényekről. Ezek a paraméterek elengedhetetlenek lennének a részletes és alapos hidrológiai elemzéshez, valamint az igényesebb csapadéklefolyás modellezéshez. 3. Az 1998. novemberi árhullám főbb hidrológiai jellemzői 3.1. Vízállások a Felső-Tiszán 3.

1.1. A vízállások alakulása a hegyvidéki szakaszokon. Az október 25—november 1. közötti nagy felső-tiszai csapadék hatására, közvetlenül a novemberi nagy árvíz kialakulása előtt, egy jelentős árhullám keletkezett és volt levonulóban. Ez az árhullám november 1 -jén este 820 cm-rel tetőzött a vásárosnaményi vízmércén. Ennek az árhullámnak a tetözését még záhonyi és a dombrádi vízmércén is követni lehetett. A vízállások a Tiszabecs—Vásárosnamény szakaszon meghaladták a III. fokú készültség szintjét, és mindössze 80-150 cm-rel maradtak el az addigi maximumoktól. A hegyvidéki vízfolyások vízállásai az árhullám kezdetekor 1-2 m-rel haladták meg a kisvízszinteket. Kárpátalján a vízszintemelkedések a november 3-án kora délután megindult esőzések hatására, november 4-én kora hajnalban, a jobb oldali mellékágakon egyszerre kezdődtek el. November 4-én a vízállás emelkedések átlagos intenzitása 815 cm/óra, az intenzitás maximuma 15-30 cm/óra között volt. A főbb mellékágak legfelső vízmércéin a tetőzések közel azonos időpontban, november 5-én 0-4 óra között következtek be, és szinte mindenütt jelentősen meghaladták az addigi LNV értékeit (II. táblázat). A Fekete-Tisza legfelső vízgyűjtő részén (a Kőrösmezői-medencében) kisebb csapadékszünet után, november 5-én hajnal 4 óráig folytatódtak az esőzések. Ez a Tisza rahói szelvényében két maximumot eredményezett olymódon, hogy a vízszint 12 órán keresztül 490 cm feletti volt, ami mindössze 9 cm-rel marad el az LNV-tői. Ilyen elnyúlt árhullámot ebben a szelvényben az árvízi adatsorok eddig nem tartalmaztak. A Felső-Tisza vízgyűjtőjének legyező formájából adódóan (9. ábra), a fő ágon kialakuló árhullámok hevessége és magassága nagymértékben függ a közel azonos vízszállítású mellékágakról érkező nagyvizek időbeni egybeesésétől. Novemberben a jobb oldali mellékágak árhullámai közel azonos időben érkeztek a MáramarosszigetTivadar közötti szakaszra, aminek következtében a vízszintek mindenütt jelentősen