Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

I. kötet: Az 1998. évi árvíz - Illés Lajos-Konecsny Károly-Kovács Sándor-Szlávik Lajos: Az 1998. novemberi árhullám hidrológiája

52 Illés L.—Konecsnv К—Kovács S. -Szlávi

к L. hat napjában pedig 68,9 mm, összesen 417,9 mm volt a csapadékösszeg területi átlaga. Külön is ki kell emelni az említett csapadékos összeg végét: október 26. és november 6. között 12 nap alatt területi átlagban 141,3 mm esö esett a Felső-Tisza vízgyűjtő területén. A csapadék mennyisége (területi átlaga) viszont csak egy az árhullámot kiváltó, meghatározó tényezők közül. Figyelembe kell venni továbbá a csapadék halmazállapotát, időbeli intenzitását, területi eloszlását, valamint a csapadékfront mozgásának irányát és sebességét is (Szlávik—Vágás 1999). Az 1998. évi hosszan tartó csapadékos időjárás a síkvidéki részeken fokozatosan megemelte a talajvizeket, mindenütt átnedvesitette a talaj felső rétegeit. A levonuló, különböző magasságú árhullámok telítették a medreket, hullámtereket. Például Záhonynál, 1998-ban, a Tisza vízszintje 29 napon keresztül haladta meg az I. fokú árvízvédelmi készültség szintjét, vagyis a víz ennyi ideig tartózkodott a hullámtérben. Ebben az évszázadban csak 1941 -ben volt tartósabb a hasonló magasságú vízállás. 2.2. Árvizek a Tisza-völgyben 1998. január-július között Ái-vízzel köszöntött az 1998-as év, melynek első napjaiban még tartott a Kraszna 1997. év végi árhulláma, mely viszonylag alacsony szinten, jelentősebb probléma nélkül vonult le. Az év első harmadának csapadékszegény időjárását a tavasz közepére számottevő, visszatérő esőzések váltották fel, melyek mind hazánk területén, mind a Felső-Tisza vízgyűjtőin jelentős csapadékmennyiségeket eredményeztek. A Tisza jelentős áradása mellett a Szamos, a Kraszna és a Túr csak mérsékelten áradt meg. A Körösök vízgyűjtőjén április 11-május 5. között három kisebb árhullám alakult ki. A Tisza vízrendszerének tavaszi áradása csak mérsékelt vízszintváltozásokat okozott, levonulása problémamentes volt. Június második felében Európa időjárását egy intenzív, ÉK-DNy irányba mozgó ciklonrendszer frontjai határozták meg. Az intenzív fronttevékenység elsősorban az Erdélyi Szigetheg\

!ség keleti lejtőit, a Fogarasi-havasokat és Máramaros térségét sújtotta megújuló, 40-70 mm-t meghaladó területi átlagú, heves csapadékokkal. Az előkészítő esőzések után több helyen órák alatt 100 mm-t meghaladó csapadékokat mértek. A rövid idő alatt lehullott eső mennyisége a Kükiillök mentén és a Bihari-hegység keleti lejtőin helyenként az addig mért rekordokat is megdöntötte. Az esőzések elsősorban a Kraszna—Túr vízrendszer, a Felső-Tisza és különösen a Maros felső vízgyűjtőit érték. A Miras-vízgyüjtőn június 19-21. között csapadékrekordok dőltek meg. A folyó heves áradással reagált és a töltésezetlen romániai területeken jelentős elöntéseket okozott. Ez a tény és az, hogy az árvízi tározók működtetésével a román vízügyi szerveknek sikerült az árhullám csúcsából jelentős mennyiséget betározni, csökkentette az alsóbb szakaszok árvízi veszélyeztetettségét. Ennek ellenére a romániai tetözések meghaladták az LNV-1. Az érkező vízhozam Magvarországon II. fokú készültség elrendelését tette szükségessé. Az érkező víz fogadására a Maros hullámterét alkalmassá kellett tenni, ennek érdekében a nyárigátakat megnyitották. Ez a beavatkozás a hullámtéren gazdálkodókat érintette, azonban a terület elöntése elkerülhetetlen volt, mivel a nyárigátak a II. fokú készültség szintjére nincsenek kiépítve, másfelől biztosítani kellett a nyárigátak mögött maradó víz visszavezetését az apadáskor. A Maros árvize június végére levonult. A nagy mennyiségű, felszínen megjelenő víz, amely az erdélyi medencében súlyos károkat okozott mára folyók megáradása előtt, a Kraszna és a Túr, valamint a Felső-Tisza hirtelen vízszintcmelkedését okozta. Mérsékelten, de megáradt a Szamos is. Június 19-étől