Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)
IV. kötet: Elemző és módszertani tanulmányok az 1998-2001. évi ár- és belvizekről - Bartha Péter-Gauzer Balázs-Bálint Gábor: Folyamatos lefolyás-szimulációs és előrejelző rendszer alkalmazása az elmúlt évek tiszai árvizei során
64 Bartha Péter-Dr. Gauzer Balázs-Bálint Gábor mennyiségen kívül elsősorban az adott vízgyűjtő megelőző nedvesítettségi viszonyaitól függ. A rendszer két csapadék-lefolyás modell közötti választást tesz lehetővé (1. ábra). Mindkét modell nevének utolsó három betűje az aktuális talajnedvesség viszonyok jellemzésének a módszerére utal, amely a megelőző csapadék index (angolul Antecedent Precipitation Index, API) számításán alapszik. A GAPI modellben az API értékeit gamma eloszlásúnak feltételezzük. A TAPI modell nevének első betűje pedig az Sugawara által kifejlesztett úgynevezett ,Tank' modell egyes elemeihez való hasonlóságot jelzi (Sugawara 1984). A lefolyás képződés bonyolult folyamatának a számítását a modellek két, logikailag elkülönülő lépésben végzik: - Az 1. almodul feladata a veszteségek számítása, vagyis a csapadék lefolyást kiváltó hányadának meghatározása, valamint a felszíni, felszínközeli és felszínalatti lefolyást kiváltó vízmennyiségek szétválasztása. - A 2. almodul feladata a felszíni, felszínközeli és felszínalatti lefolyás transzformálása a vizsgált folyószelvényig, figyelembe véve a felszíni és felszínközeli tározódás ellapító hatását. A csapadék-lefolyás modellekhez kapcsolt sztochasztikus részmodulok feladata az előző determinisztikus rész által le nem írt sztochasztikus hatások modellezése, illetve a determinisztikus modell hibáinak a csökkentése. 2.5. Az 5. és 7. (sztochasztikus) modul: az előrejelzési hibákat csökkentő hibajavító modul A hibajavító modul feladata, hogy a múltbeli előrejelzési eredmények statisztikai elemzése révén próbálja becsülni az előrejelzés várható hibáját, s ezzel a becsült értékkel korrigálja az előrejelzést. A „múltbeli előrejelzési eredmények" kifejezés nem a korábbiakban végrehajtott előrejelzéseink eredményeit jelentik, hanem a jelenlegi előrejelzés során számított értékek közül azokat, amelyek múltbeli időpontra vonatkoznak. Tételezzük fel, hogy valamely medertranszformációs modell bemenetéül szolgáló idősor n+m elemből áll, amelyből az első n elem a felső szelvénybeli észlelések adatait, a következő m elem pedig az ugyanerre a szelvényre vonatkozó előrejelzett értékeket tartalmazza. Az alsó szelvényben is rendelkezésünkre áll az n darab észlelt érték, és itt is m darab értéket kívánunk előrejelezni. A számítások eredményeként n+m darab számított értéket kapunk, és az első n esetben az elkövetett hibák is ismertek. A 2. ábrán használt jelölésekkel tehát: AQ(i) = Q°(i)~Q e(i) ahol: Q s(i) - az adatsor í-edik időpontra vonatkozó számított értéke; Q e(i) - az adatsor г-edik időpontra vonatkozó észlelt értéke; AQ(i) - az z'-edik időpontra vonatkozó előrejelzési hiba.
