Vízügyi Közlemények, Az 1998. évi árvíz, 2003 (különszám)

I. kötet: Az 1998. évi árvíz - Homokiné Újvári Katalin: Az 1998. novemberi tiszai árvíz meteorológiai jellemzése

40 Homokiné Újvári Katalin deg levegője dél felé mozdult el. Az 500 hPa-on a hideg teknő mélyült, az eddigi északnyugati magassági áramlás délnyugatira váltott, és magának a hideg teknőnek az áthelyeződése volt várható. A nedves szállítószalag helyzete is átrendeződött, az eddigi nyugati irányítottságú szalagot egy, a nedvességet a Földközi-tenger térségéből advektáló, délnyugati szalag váltotta fel, amely közvetlenül a hidegfront előtt húzódott. A hidegfronton, a Dunántúl délnyugati területe felett, valamint északkeleten, Kárpátalja térségében hullám képződött. A hullámképződést tükrözi a 29-i csapadéktérkép, a medence délnyugati részén és északkeleten csapadékmaximum figyelhető meg. A csapadékmező vázlatos képét a 4. ábra mutatja. Október 29-én tehát a nagy térségü folyamat is a több csapadék lehetőségét hordozta, a kiéleződött frontálzóna, a 8-10 fokos magassági hideg advekcióval járó frontátvonulás miatt számítani lehetett jelentősebb csapadékra. Ehhez az Északkeleti-Kárpátok hegyvonulata ismét hozzájárult, hiszen az átmenetileg délnyugatira forduló, hegygerincre merőleges áramlás a csapadékfolyamatot erősítette. Október 30. és november 2. között további csapadék hullott a kritikus vízgyűjtőkön, bár a lehulló csapadék mennyisége területi átlagban csak november 1-én, Kárpátalján közelítette meg a 10 mm-t. Az október 28—november 5-ig tartó csapadékperiódus, és egyben a csapadékos ősz kiemelkedő csapadékmennyiségeit azonban Kárpátalján november 4-én mérték. A november 3-i, 4-i eseményeket a 3-án még a Brit-szigetek felett örvénylő, majd november 5-re a balti államok fölé helyeződött ciklonhoz köthetjük. A ciklon novem-